Lányom nem tanul semmit. Így is jól teljesít, de sokkal jobb lehetne. Kezdjek vele valamit, vagy hagyjam?
A lányom 16 éves, 10. osztályos gimnazista. Már ovis korában kitűnt, hogy fogékony az új ismeretekre, könnyen tanul (5 évesen jól olvasott és nyomtatottan írt), alsó tagozatban nem is volt semmi probléma, nagyon szerette a sulit, otthon sokat foglalkozott a házival, minden egyes feladatot leellenőriztetett velem, a szóbelit felmondta. Simán kitűnő volt mindig, az osztály legjobb tanulója.
Felső tagozatban is kitűnő maradt végig, de ekkor már látszott, hogy annyira nem fűlik a foga a tanuláshoz. Már nem mondta el, mi a leckéje, nem kérte, hogy kérdezzem ki (én nem erőltettem ezt soha), és bizony egyre több olyan délután volt, mikor elő sem vette a könyveit. (Ilyenkor azt mondta, nincs lecke). Közben a jegyei továbbra is jók voltak, de egyszer egy szülői értekezleten kiderült, hogy egy félév alatt összegyűjtött három 1-est különböző tárgyakból, mert nem írt házit. Otthon kérdőre vontam, azt mondta, utál otthon tanulni, házit írni, mikor órán úgyis megjegyzi nagyjából az anyagot, és így is 5-ös. Általánosban még ráhagytam, mert így is kitűnő volt, versenyekre járt, angolból 8. osztályban megszerezte a középfokú nyelvvizsgát. Nem erőltettem az otthoni tanulást.
Most, gimiben viszont egyre kevesebb kedve van tanulni (miközben az anyag egyre nehezebb), és most már becsúsznak a rosszabb jegyek is. Most félévkor két hármas is volt a bizonyítványában, matekból és informatikából. Két olyan tantárgy, amit nem szeret, és itthon soha elő nem veszi, nem ír házit. Pedig biztos vagyok benne, hogy ha gyakorlná itthon, legalább 4-es lenne mindkettőből. A többi tárgya főleg 5-ös, még két 4-ese lett. Úgy, hogy nem tanul szinte semmit. Ha kérdőre vonom, azt válaszolja, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok a háziírásnál, az órákon meg úgyis figyel, és ha be is magolná az anyagot, akkor is elfelejtené hamar. Angolból és németből egyébként most is kiemelkedő teljesítményt nyújt, de magyarból is volt versenyen, szép eredménnyel, töriből is simán dicséretes ötös.
Én ezzel a bizonyítvánnyal teljesen kiegyeznék, ha csak a jegyeket nézzük, viszont az zavar, hogy tudom, sokkal több van a lányomban. Úgy volt jó átlaga, hogy itthon elő sem veszi a könyveit, nem ír leckét - és ezt egy nagyobb város legjobb, legerősebb gimijében!
Azt mondja, őt nem izgatja, hogy jobb jegyei legyenek, inkább értelmesen tölti a szabadidejét. Amúgy tényleg értelmesen tölti: kézilabdázik, olvas (sokszor angolul, németül, vagy történelmi könyveket), rajzol, a szintén értelmes barátnőivel találkozik (diszkóba, bulizni nem jár).
Amúgy itthon sincs vele semmi probléma, nem az a tipikus lázadó kamasz: sokat beszélgetünk, társasozunk, nagyon jó a kapcsolatunk, segít a házimunkában, nem jár el bulizni, nem iszik, nem cigizik, a fiúzás egyelőre még nincs képben. Büszke vagyok rá, csak ez a tanulás-dolog zavar. Nem tudom, hogy érettségire elég lesz-e ez (mi van, ha addigra még jobban leereszt?), és hát most kellene megtanulnia tanulni, mert az egyetemen nem lesz elég, ha az előadáson meghallgatja az anyagot. Viszont nem tudom, hogyan tudnék hatni rá, hogyan próbáljam rávenni a tanulásra. Igazából sokszor neki adok igazat, mert talán tényleg hasznosabb, ha elolvas egy 600 oldalas regényt angolul, mint hogy helyette órákig görcsöl a kémia feladatok felett. Ugyanakkor tudom, hogy az iskola egy kötelesség, és a jövőben is rengeteg olyan dolgot kell majd csinálnia, amit nem akar. De különféle büntetésekkel, veszekedéssel nem akarom kényszeríteni.
Vélemények, tanácsok...?
Én is ilyen voltam... Bár nekem csak akkor volt hármasom matekból, amikor ilyen kivételes házi egyesek mellé kigyűltek az otthon hagyott cuccok miatti feketepontok is :D Azon nagyon mulattam. Aztán megnyertem az iskolai matekversenyt, de akkor már négyest kaptam, mert igyekeztem vinni cuccokat :D Hajajj, régi szép idők.
Nos, a lányod nagy már és bizonyára makacs. Nem tudom, van-e esélyed hatni rá... De ha nem akar tanulni, akkor pl. ne orvosira menjen :D A gyengébb matek miatt talán programozónak sem való, bár a kettő nem ugyanaz s a lustaság a programozó erénye. Én elvoltam, még kevesebbet tanultam, mint addig.
Egyébként azt szívesebben, szórakozva tanuljuk, csináljuk, ami érdekel minket, neki nincs ilyen tárgy? Abban az irányba kell elmennie s akkor talán nemcsak az egyetem, de a munka sem lesz igazán munka. Persze nemszeretem részek valószínűleg akkor is lesznek, de annyi belefér, még színesíti is az életet. Igaz, ez a jó eset, lehet rosszabb is, de ne becsüljünk le egy intelligens hedonistát. Nem tudom, ő az-e, én igen. Nem tudok olyan csinálni, amit nagyon nem szeretek...
Bocs, ha túl léhának és haszontalannak tűnik a válaszom, elkapott a nosztalgia, de hogy minden jót kívánok leánykádnak s Neked, az biztos.
én sosem voltam ennyire okos, de a jelenség ismerős...
akkor eresztettem le (sokkal erősebben.. 2-esek 3-asok évvégén is) amikor gimiben voltam 1-2os. Még 3.-ban félévkor is így volt, de aztán kitaláltam, hogy mit szeretnék tanulni és úgy már volt motivációm.
Elég, ha az érettségi tárgyakra figyel. A többi tényleg nem ügy. Matekból mindig teljesen hülye voltam, az érettségim is 3as lett, de mégis felvettek oda, ahová kinéztem.
Szerintem hagyhatod. Most már magának kell motivációt találni. Szerintem jó dolog, ha valaki nem görcsösen maximalista, és nem betegszik bele abba, hogy neki kell a legjobbnak lenni mindenben.
Nem érzem ezt akkora problémának.
Én is ilyen voltam. Nem tanultam otthon, mert nem volt rá szükségem. Ment anélkül is. Házit nem írtam, mert ha órán ellenőriztük, akkor halálra untam magam.
Általában jó jegyeim voltak, 7-8. környékén volt 1-2 hármasom, később 1-2 négyes, de 12. végén már ismét kitűnő voltam.
Jelenleg orvosin tanulok, és teljesen jól megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!