Elgondolkodtál már rajta, hogy mit tennél, ha a fiad egy nap bejelentené, hogy a saját neméhez vonzódik? El tudnád ezt fogadni?

Igen,tudom,hogy nem tehetne róla..De akkor annyira ki lennék akadva,és kétségbe lennék esve,hogy nem gondolkoznék ilyesmin.Aztán persze lenyugodnék.

Nem bántásból mondom, mert nem ismerlek, de ez elég önző dolog lenne tőled. Neki kell melegként élnie és mégis te akadnál ki, magadat sajnálnád abban a helyzetben. Neked kutya kötelességed mellette állnod. Egyébként nyugodtan veszekedhetsz vele, utána tuti nem fog többé a bizalmába avatni...

Nekem van egy gyerekkori barátom,aki minden csajt elhoppolt iskoláskorunkban az orrom elől.Azt hittem,közös az ízlésünk.Kicsit nehezteltem ezért rá,de nem volt komoly probléma köztünk emiatt,találtam másik barátnőt:D Egy rugóra járt az agyunk,egyszerre mondunk bizonyos szavakat,egyre gondoltunk mindenhová együtt jártunk(discoba, haverokhoz házibuliba, vagy csak iskolába,még középiskolába is megvártuk egymást,úgy mentünk be)Aztán neki más barátai lettek,még velem is kiabált egyszer egy másik srác miatt,mert attól számonkértem egy szemét húzását.Akkor valami megszakadt a barátságunkban mert egyre ritkábban találkoztunk.Két-három évre rá egy szilveszteri bulin kiderült(megmondta nekem,mint ahogy minden más ismerősének is személyesen,négyszemközt hogy meleg.Szerencsére már mástól hallottam előtte a furcsa húzásairól ittasan bulikban,de nem akartam elhinni.Pedig igaz.Próbáltam úgy venni,h biszex,hiszen minden csajomat elhoppolta..de nem!Ő ilyen,mindíg ilyen volt,de a barátom volt.Még most is hiányvik néha,ha eszembe jutnak a régi idők.De megváltozott bennem valami az irányába,nem tehetek róla.Ritkán találkozunk,egy évben 1x,nekem még olyan mintha a régi lenne,de mégis idegenkedem már tőle.Nagyon rossz érzés,de NEM TUDOM IGAZÁN ELFOGADNI!

Még nem gondolkodtam el rajta. De most látva ezt a kérdést, az első dolog ami eszembe jutott, hogy szétcsapnám a fejét egy baltával. De azt tiltja a törvény, így tovább kell mérlegelni a lehetséges tetteket. Meg nincs is fiam, így ez a kérdés részemről csak elméleti. Gazdasági megfontolásból viszont jóba kelelne lenni vele, mert a mai társadalomban igazán szép jövő vár rájuk. Nyugdíjam úgyis kevés lesz, ha lesz, tehát idős napjaimban rá lennék utalva.

Ennél undorítóbb kommentet is ritkán olvasok, mint az előttem szólóé...

Tudatosulna bennem hogy sosem lenne unokám.

Természetes, hogy elfogadnám. És támogatnám, segíteném.