A húgom 12 évesen anyuékkal alszik, mikor megy már külön?
A húgom születésétől fogva egy szobában van anyuékkal, nagyon ragaszkodó típus. 6-8 éves koráig még egy ágyban aludt velük, most már külön ágyban alszik, de nem akar a saját szobájába menni. Anyu meg nem erőlteti, mert ő is mindig félt külön aludni. Mondjuk éjszakánként még én is mindig félek, hogy betörnek hozzánk, pedig 22 éves vagyok.
10 éves korában volt egy hosszabb próbálkozás, egy aranyhalat ígértem neki, ha 2 hétig külön szobában alszik. 10 napig külön aludt, villanyfénynél, végigsírta az éjszakákat, pedig vele aludt a kutya is egy szobában, mégis félt. 10 nap után megvettem neki az aranyhalat és visszament anyuékhoz.
Anyuék már nem is erőltetik a különalvás dolgot. Fog ez változni, külön megy majd magától? Vagy addig anyuékkal lesz, még koliba nem kerül vagy férjhez nem megy?
A szüleimnek már nincs szexuális élete, öregek már.
Inkább pont, hogy gazdag környéken lakunk, volt az utcánkban már betörés, én is félek.
Amúgy barátai előtt letagadja, előttünk sem szeret róla beszélni, ha szóba hozom. Érzi, hogy ciki, de azt mondja ő nem szeret egyedül aludni. Mondta már, hogy szeretne velem közös szobát, hogy ne anyuékkal legyen, de nekem jobb egyedül.
Öregek? Mennyire? 100 évesek? Mert ha mondjuk 50-60 évesek, akkor még bőven kellene, hogy legyen. PErsze így nem csoda ha nincs, és ettől be is lehet kattanni.
na mindegy
Figyelj, én nem akarok gonosz lenni, de ez így nem mehet tovább. Ha 12 éves koráig nem lehetett finoman leszoktatni róla, akkor most már sajnos drasztikusabb módszerek kellenek, mert már nem pici baba:(
Mondtad, hogy felfogja, hogy nem az igazi. Akkor a kezdő lépés már megvan.
Egyszerűen költözzön külön szobába és kész. Oké, egy-két éjszakát nem fog aludni, de utána annyira fáradt lesz, hogy végül legyőzi az álom:) Ha pedig egyszer már aludt egyedül, akkor utána minden alkalom egyre könnyebb lesz.
Kisebb korában miért nem figyeltek rá oda a szülei? Miért nem szoktatták le tudatosan az együtt alvásról?
Én pont 12-13 évesen voltam ilyen, hogy nem mertem egyedül aludni, csak a szüleimmel. :D (szerintem azért, mert 5 éves koromig egy szobában aludtunk, mivel lakásban éltünk, és csak 2 szoba volt, utána pedig a testvéremmel aludtam egy szobában talán olyan 10 éves koromig, 2 évig megvoltam aztán egyedül, ha valaki fent volt velem addig, ameddig el nem aludtam (szerintem ezt egyébként kipróbálhatnátok), utána kb 1-1,5 évig volt az, hogy csakis a szüleimmel (kiv. osztálykirándulások - szóval nekem az volt a lényeg inkább, hogy ne egyedül), aztán szerencsére beláttam, hogy nem így kéne, így önként átmentem a saját szobámba, immár úgy, hogy teljesen egyedül alszok el. Eleinte fura, és rossz volt, de pár nap alatt hozzászoktam, mostmár nem is tudom hogy lehettem olyan hülye :D)
Szerintem talán az lenne a megoldás, ha valaki ott lenne vele a szobájában amíg el nem alszik, vagy pedig ha a sötéttől fél (nem biztos, hogy a betörésektől...) akkor esetleg tv mellett (sötétített képernyő, (szinte) minimum hangerő), vagy valami kis lámpa mellett, esetleg ha üvegajtók vannak nálatok, mint nálunk, akkor folyosón villany.
15/L
Szia. Ez nehéz dolog. Én is anyámékkal együtt aludtam elég sokáig, bár igaz, nekem nem is volt alkalmam sokáig arra, hogy saját szobám legyen, de 12 éves koromra rá pár évre, azt mondtam, hogy nekem egyedüllétre van szükségem. (hehehe, kár lenne letagadni, a lányoknak is vannak maszturbációt kényszerei) Ha ő is eljut erre a pontra akkor szerintem magától fogja a szobát kérni.
Ha nem? Na az már jó kérdés. Akkor nehéz lesz a dolog.
Akkor már viszont én is a pszichológust ajánlom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!