Mi az oka annak hogy egy 12 éves gyerek nem mond el semmit a szüleinek?

Hogy nem úgy viselkedtek ahogy egy szülőnek kellett volna.

Ez az ő hibájuk

Nem bizik a szülökben.

Nekem a 15 eves fiam es a 12 eves kislanyom is elmond mindent, mert nem az a reakciom rögötn, hogy ebadta kölke megint milyen idiota voltal...

Én a magam majd' 15 éves fejével talán nem tudom a leghasznosabbat mondani, de tény, hogy közelebb állok a gyerekhez korban.

Ez ilyenkor, ha nincs nagy probléma, teljesen normális. Nem várhatod el tőle, hogy minden apróságot megosszon veled, és ha nincs semmi, számára olyan fontos az életében, nincs oka elmondani. Másrészt, próbál függetlenedni, érthető. Ha te nem tudsz más forrásokról olyasmiről, amit szerinted muszáj lenne megbeszélnie veled(itt lehet szó arról, hogy bántják a suliban, cigizik, és arról kevésbé, hogy nem jön ki jól az osztályfőnökével), akkor hozd fel a témát, és szerintem több bizalmat is ki tudsz belőle szedni.

Ezenfelül, kutass kicsit az elmédben. Én 10 éves voltam, szerelmes lettem gyermeki módra, és titoktartás terhe alatt elmondtam anyámnak. Másnap hallottam, ahogy valakivel erről beszél. Tudom, az ilyen szerelmek nem számítanak sokat, és ő is megbánta már biztos, de azért én akkor elvesztettem azt a gyermeki, feltétlen bizalmat. Talán a te esetedben is volt valami ilyesmi, neked talán nem tűnt fel, érthető móson.

Remélem, segíthettem.

Én se szoktam nagyon beszélni az életemről.

Nekem még annó kb. 4.-ben elegem lett, hogy a legtöbb kis apró "csínytevésen" (ami akkor szerintem vicces volt), szóval ezeken a kis dolgokon csa annyi reakció volt, hogy "azért nem kellett volna" ; meg megne lássam többet; vagy durvábbak.

Ebből lett az, ha muszáj a legfelületesebben elmondom, aztán kész.

Most hogy lassan elkezdem élni a felnőttes életemet, pedig csak roszabb, de végülis nekik sem fáj, engem sem zaklatnak...szal perpill így a legjobb.

lassan 17F

Én se mondok el sok mindent itthon. Egyszerűbb nem megbeszélni velük és akkor nem kell hallgatnom a nyavajgásukat.

Egy egyszerű példa. Egy szomszéd városban lakó fiú barátomhoz akartam menni egy hétvége. Szüleimnek segéd fogalmuk se volt,hogy nekem vannak fiú barátaim. Egyből letámadtak,hogy úristen csókolóztunk már? Hívjam meg ebédre,meg mutassam be,hogy hívják,kik a szülei?

Így fogtam neki az életem legszebb éveinek. Amikor facebookoztam valakivel anya mindig odajött mögém és "kivel beszélgetsz és mit?" vagy mikor felhívott barátnőm akkor "ki volt az és mit akart??" Már egy éve kollégista vagyok és mikor hazajövök hétvégén akkor a mi volt a héten? kérdésre rendszerint semmi a válasz,mert nem óhajtok megbeszélni semmit.