Úgy érzem a legjobb barátnőm kezd eltávolodni tőlem. Mit tehetnék?
Volt egy korszakom amikor nem ettem és később egy olyan amikor kihánytam az ételt hogy ne hízzak. Ez az időszak kb. 4-5 hónapig tartott. Ebből kigyógyultam a legjobb barátnőm segítésével. Egy-két hónapig minden rendben volt de utána valami apróságon kiakadtam és elkezdtem vagdosni magam. Ez egy hónapja volt kb. Elmondtam a barátnőmnek (mindent elmondok neki) és ő kiakadt (amit meg is értek). Utána erről még rengeteget beszéltünk és azt hittem hogy ez csak ilyen "egyalkalmas" dolog volt. De aztán másodjára is csináltam, amit szintén elmondtam a barátnőmnek. Azóta már többször csináltam és tegnap azt mondta a barátnőm nekem hogy "Nem tudok többet tenni, én mindent megpróbáltam. El fog kezdeni nem érdekelni az egész." Nagyon rosszul esett ez, azt hittem elsírom magam az egész osztály előtt (a suliban voltunk).
Tudom hogy igaza van és nem haragszok rá, így is többet tett értem mint bárki más a világon, nagyon szeretem.
Nem akarom elveszíteni, nem tudom mit tegyek. Nem akarom abbahagyni a vagdosást se mert segít, jobban érzem magam tőle. De nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőmet, és úgy érzem, hogy a barátságunk kezd szétesni miattam. Nem kellett volna mondnom neki erről a dologról semmit, de már nem tudom meg nem történté tenni.
Mit tegyek, hogy újra olyan legyen a barátságunk mint volt?
17/L
A "kisírom magam a vállán" dolog nem elég. Próbáltuk azt is, és nem ment. A vagdosás megnyugtat.
És törődök vele. Sőt, igazából ő az egyetlen személy akivel törődök az egész világon. Mondtam neki hogy rossz neki hogy barátok vagyunk és menjen el, hagyjon itt engem, de azt mondta hogy nem, mert "a barátok nem hagyják csak úgy el egymást".
Amennyire hálás vagyok érte, hogy itt van velem, annyira féltem is magamtól, mert fáj neki hogy én ezt csinálom. Nem akarom bántani, de nem akarok leállni se.
Az a baj, hogy nem igazán tudom elmagyarázni senkinek, hogy mit érzek miközben csinálom.
Ha nagyon rossz minden, akkor vagdosom magam mert megnyugtat és lecsillapodok. Ha nagyon rondának, értéktelennek és tehetségtelennek érzem magam, akkor vagdosok mert megérdemlem amiért ilyen vagyok. És néha csak azért csinálom mert szeretem csinálni. Szeretem látni a vágásaim nyomát, mert ez valahogyan kézzel foghatóvá teszi amit érzek. Ez nem azt jelenti hogy figyelmet akarok vagy hogy bárki szánalmát szeretném. Nem. Magamnak csinálom, magam miatt.
Na, kéremszépen. 17 éves vagyok, és 4 éve kezdtem vagdosni magam, egy 1 éve és 4 hónapja nem csináltam. Először az én legjobb barátnőm is tűrt, meghallgatott, stb. Aztán, mikor már majd' egy éve nézte az agonizálásom, illetve a szétvagdosott karjaimat (őt középsuliban ismertem meg), akkor kijelentette, hogy irány a pszichiátria. Hevesen tiltakoztam, mire ő kijelentette, hogy dögöljek meg. Na akkor észbe kaptam. 2 hét pszichiátria, hatalmas önuralom, illetve az akkoriban kezdődő kapcsolatom és a legjobb barátnőm segítsége volt az, amiért tényleg sikerült abbahagynom.
Szerintem hagyd abba, ha nem akarod elveszíteni a barátnőd, valamint gondolj arra, hogy milyen ronda lesz a kezed. Mint nekem. Megéri?
szia !
tudom , hogy ez egy régebbi kérdés , de úgy érzem muszáj válaszolnom.
nem tudom , hogy mért hánytatad magad , mért nem ettél , mért vagdosod magad . ha tudnám , hogy konkrétan mi az oka ennek akkor lehet , könyebben tudnék /tudnánk segíteni . de szerintem nagyon magas fokú önbizalom hiányba szenvedsz + szeretet/figyelem hiány is lehet a háttérben nem tudom .
1. nem értem , hogy a szüleid nem vették /veszik észre amit művelsz magaddal ? hogy lehet ez ? - lehet jót tenne ha nem zárnád ki őket teljesen az életedből . beszélgetnél velük stb.
2. a vagdosás helyet inkább fess, írj , rajzolj , sportolj . lehet az önbizalmadnak jót tenne haj el mennél egyegyesületbe és ki probálnál valami sportot . vagdoás helyet készíts , csinálj dolgokat . blogolj , készíts sminkeket , énekelj , táncolj , csak ne vagdoss magad , anál rosszabb nincs is .( az öngyilkosságon kivül )
3. menj el pchiologushoz vagy a pchiátriára , ahogy itt írták páran . segítségre van szükséged , és ehez már nem elég a barátnőd . képzeld magad a helyébe . egy lelki roncs (bocsi , de lelkileg nagyon nem vagy rendben , ahogy én olvastam a soraidat )barátnőt próbálni vissza húzni az életbe , miközben a barátnőd is kamasz , neki is meg vannak a problémái nem csak neked .
4. és hogy mit tehetnél ? beszélj vele . üljetek le mond el neki , hogy nagyon szereted , és nagyon hálás vagy neki a segítségért , és szeretnél meggyógyulni , de még most kéne egy picit a segítsége . mond el neki , hogy el fogsz menni pchiológushoz és ha elkezdesz valami szakkört ahogy fentebb írtam , próbáld meg rávenni , hogy csatlakozon , hozzád . ketten ez még is csak jobb az ilyesmi .
elöször is a lelked tedd rendben és ha a barátnőd látni fogja , hogy újra boldogabb vagy , és kicsit rendezödött a lelked akkor valoszínüleg ő is újra visszatér hozzád . sok sikert .
u.i. nem akartalak megbántani .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!