SEGÍTSETEK! Eléggé cikinek érzem magam meg úgy érzem hogy az új sulimba lenézőek lesznek velem. A barátnőm szerint nincs okom rá de én nem tudom ezt a helyzetet elfogadni! Mit tegyek?

sajnos ez tényleg nem az a toleráns korosztály, most biztos nem nyugtat a tudat, de annyi hasznod van ebben a helyzetben, hogy sokkal jobban értékeled és átlátod a dolgokat, mint mások ebben a korban. szerintem nem kell elutasítónak lenni srácokkal sem, esélyt lehet adni, és egy srácot úgysem első héten viszel haza, ha meg komolyodik a dolog, szeretni fog ezzel együtt!

F/23

Szia!

Én is a nagyimmal laktam egy szobában, és én sem vagyok gazdag. Először is magadnak kell beletörődnöd ebbe a helyzetbe,mert ha megtanulod elfogadni ezt az állapotot, és rájössz hogy nem ebben mérik az embert, akkor mások is elfogadnak.

Én is elfogadtam, csomó barátnőm kertes házban lakik, én meg itt "nyomorogtam" a panelben a mamámmal...de végülis hamar leesett h ez az élet...és örültem hogy egyáltalán van hol meghúzzam magam. Ezáltal magabiztosabb lettem, és úgy voltam vele h kapja be akinek nem tetszik, majd ha ő becsönget 5 millió ft-al, akkor tárgyalhatunk.

Lényeg h nálatok is mindig rend van, ahogy olvastam, és ez a lényeg. Lehet vmi ütött kopott, ha szépen rendben van, akkor más nem is számít!

Aki a barátod akar lenni, az így is elfogad.

Nem lehet mindenki milliomos.

A vásárlással kapcsolatban, ha otthonról viszel ennivalót, akkor nem is fogsz éhezni...és tudom h szeretnél szép ruhákat is, de én szoktam turkálóban is venni olyan darabokat, amikről meg sem mondaná senki h onnan valók.

Nyáron szoktam dolgozni, és félrerakok. Diákszövetkezeteknél mindíg van vmi állás...

AMI A LÉNYEG!

Mindíg legyél őszinte, vállald föl a családod, az otthonod...mert az a tiétek! Még ha csak elvileg is...de akkor is, van hol lenni...és ez már elég. A leendő barátaid is értékelni fogják h milyen a személyiséged, és ha tényleg barátkozni akarnak veled, akkor más nem is számít!

még annyit hozzátennék, hogy én albérletben lakom, én sem olyan szuper körülmények között mint ahogy szeretném vagy ahogy annak idején otthon megszoktam, de ezt sose szégyelltem senki előtt, te is vállald magad és ahogy élsz, mert én jöhetek azzal, hogy huszonegykét évesen eltartom magam azért ez se semmi, te pedig jöhetsz azzal, hogy az ember a szülei foglalkozását vagy sorsát nem válaszhatja meg, ez nem a te (de valószínűleg nem is az ő) hibájuk, amiért bárki megszólhatna téged!

beleélve magam ebbe a helyzetbe, én sem szólnék erről anyukámnak, biztosan ugyanezt elmondaná amit most én, biztosan megértené hogy félsz, és biztosan megnyugtatna, de belül ez tényleg fájhatna neki. de ahogy érzed, te ismered igazán. a lényeg hogy szerintem vállald fel a sorsot amit készen kaptál mikor megszülettél, és nem te tehetsz róla, és nem ettől leszel több vagy kevesebb.

Szia!

Én éppenséggel már régen elmúltam 14 éves, de van gyerekem. (Annak idején mi sem éltünk szupi körülmények között)

Tudom, hogy nagyon nehéz a mai világban úgymond megfelelni az átlagnak, mert iszonyatosan anyagias mindenki. Viszont szerintem megtalálod, éppen a nyíltságodnak és a jó humorodnak köszönhetően azokat az embereket, akiket ez tényleg nem fog érdekelni. Mert nekik csak Te fogsz számítani.Azok a lányok meg akik kigúnyulnak mindezért nem is a barátaid. De szerintem ezt Te is érzed.

A fiam még "csak" 9 éves, de éppen egy mostani nyári táborban a köv történt:

Nem vagyok mobil párti, főleg nem egy gyereknél, de ez volt az a helyzet, hogy erre a 2 hétre megkapott egy igen régi de működő készüléket, hogy el tudjuk érni egymást. Ez inkább nekem adott nagyobb biztonság érzetet. Aztán napok múlva láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Kibökte, hogy a többieknek milyen szupi telefonjaik vannak és őt csúfolják ezért az egyszerűért. Elmondta, hogy neki is jó volna egy olyan stb.... Sikerült megbeszélnünk vele, hogy ezt mi még nem szeretnénk. De nem is ez a lényege a storinak, hanem az, hogy ma már 8,9,10 éves gyerekek kezében olyan dolgok vannak, amit sok felnőtt sem engedhet meg magának.

Engem ez nem érdekel és próbáljuk őt is úgy nevelni,hogy ne a tárgy legyen a mérce, hanem az emberségesség, becsület, barátság, segítőkészség.

Ezek az értékek számítanak igazán, semmi más!

Remélem egy picit tudtam segíteni. Az igazán fontos dolgokat keresd az életben, és még egy tipp: esetleg nyáron tudsz munkát vállalni már ebben a korban, ami egy kicsit segíthet Neked. Annak idején én is dolgoztam a nyári szünetben és még barátaim is lettek.

Fel a fejjel!

szia

1. te egy nagyon kedves lány vagy , szimpi vagy az írásodból megítélve. ez olyan dolog ami másokat is magával fog ragadni.

2. hetente akár 1-2x is el tudsz menni diákmunkázni, így lesz egy kis zsebpénzed.

3. én is szoktam turkálóba járni. www.hadakft.hu bp-n sok ilyen van. tényleg érdemes megnézni.

4. ne zavarjon, hogy hogy éltek mások vannak rosszabb körülmények között is. és sokan mutatják többnek magukat, mint amik (értem itt azt, hogy nike cuccok és albérletre is alig futja)

ne aggódj eljön a herceged és nem azért fog szeretni, mert a nagyival osztod meg a szobád, hanem azért aki vagy.

maradj mindíg őszinte és nyitott, és ne add ki mindenkinek magad.

sok sikert, jó tanulást

Szia

A többiek elmondták már előttem a lényeget :)

Én csak annyit tennék hozzá, hogy valóban lehet egész évben diákmunkát vállalni, én is dolgoztam a gimis évek alatt. Szerintem mindenképp érdeklődj körbe a diákszövetkezetéknél!

A szüleim válásáig nagyon jó anyagi hátterünk volt, utána viszont mondhatni a nyomor küszöbére jutottunk anyámmal. Nagyon nehéz volt, hogy semmire nem telik, amire szeretnék, és amire megszoktam.

De az ember a sorsát magának jobbíthatja meg, ezért is kezdtem dolgozni!

Érdemes lenne elkezdened dolgozni vhol és nem csak azért, mert a pénz jól jön, hanem mert ha az ember hasznos dolgot csinál, az önbizalmat, tartást ad. Nem mellesleg egy csomó új ismeretséget köthetsz, és találhatsz új barátokat, akik valszeg tartalmasabb emberek, mint az újgazdag üresfejű átlag.

És abban is igaza van az a korábbi válaszadóknak, hogy nem a pénzen múlnak az igazi barátságok! Látszik, hogy érzékeny, intelligens, kedves lány vagy. Hidd el, ugyanúgy, ahogy most is van jó barátnőd, ez a későbbiekben is alakulhat így! Tudod, hány fiatal nem mondhatja el magáról, hogy akár csak egyetlenegy igazi barátja is van? Nagyon sok, Felszínesen élnek és ez a kapcsolataikon is meglátszik. De egyértelmű, hogy téged ez a veszély nem fenyeget. Ha mersz nyitni mások felé, akkor nem lesz gond. Próbáld csak ki... :D

A fiúkkal kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy szerintem nyugodtan lehetnél picit oldottabb. Adj esélyt nekik, mert ha teljesen elzárkózol, akkor nem tudhatod meg sosem, melyikük is fogadna el téged igazán. Nem mondom, hogy nem érhetnek csalódások, de szerintem nyugodtan lehetsz őszinte, és egy-egy alakuló kapcsolatban kerek-perec elmondhatod, hogy téged zavarnak a körülményeid, vagy elfogad így, vagy leléphet.

Ne építs magad köré csigaházat, mert elszalasztod a lehetőségeket...

Remélem megtalálod majd a számításodat az életben! Sok sikert neked, és szívből kívánom, hogy maradj meg ilyen nagyszerű embernek!

hello hát én is most megyek középbe és nem vagyunk olyan gazdagok de nem is olyan szegények azt nem mondom h átlag mert egy átlagnak jól megy nekünk meg nem,nekem van egy jó barátnőm aki gazdagabb és nem érdekli hogy mi szegényebbek vagyunk mint ők.. meg senki mást mert látják hogy nem foglalkoztat a téma meg én attól függetlenül ugyan olyan jófej vagyok és ezért szeretnek sokan .. amúgy ja azok nem igaz barátok haverok akik azért bunkóznak veled mert szegény vagy.. egy jó barát ne nézze hogy mi van otthon mert TE nem tehetsz róla .. és lehet hogy anyukádék sem mert én anyumék sem ..dolgoznak csak keveset kapnak ..pedig elég keményen melóznak.. ja és a fiú.. ha az miatt elítél h szegény vagy akkor az egy nagy F*sz :) az olyanok nem érdemelnek téged meg.. am én mindig azt mondogatom magamba h most leszek 9végre lesz rá alkalom h én jobb életet kezdjek mert elkezdek jól tanulni..egy jó szakma majd jó állás ..ugyhogy TANULJ!!!!

15/L