Hogyan neveljek úgy, hogy "Normális" maradjon a gyerekem?

De bizony ott tartasz már most. A nevelés nem úgy megy ha baj van akkor nevelünk. A nevelés fö elve hogy következetesek vagyunk már az elsö perctöl kezdve.

Nevelni 11-12 éves korig lehet ezek után már igazából a meglévö értékeket lehet csak formálni, de nevelni már nem lehet.

Az egyik leglényegesebb dolog, hogy legyenek határok a gyereknek, de ezek se túl szorosak és se túl lazák ne legyenek. A másik fontos, hogy az agreszivitásnak teret adni. vagy is a gyerekek többsége agresszív ami teljesen normális és teret kell adni ennek levezetésére, pl ha dobálja a játékait azzal semmi baj nincsen.

Az ámokfutók mind mind csendes rendes emberekböl lesz, azok akiknek azt tanították hogy agresszivtásukat nyomják el.

Kamasznak tiltani nem lehet, de a te gondolataidat elmondhatod, söt el is kell mondani. Pl cigi téma. Megtilthadot egy 16 évesnek hogy cigizzen? NEM nem mehetsz vele mindenhova és állhatsz mellette mindenhol, így simán elszív egy cigit a hídalatt. erre egy megoldás van. te kijelented, hogy nem értesz egyet a cigizéssel, te nem adsz rá neki pénzt, és nem engeded meg hogy otthon cigizzen, vagy cigivel a kezébe utcán lássad. elmondod neki miért rossza cigi,miért nem értesz vele egyet. és ennyi ennyit tehetsz érte. ha megtíltod, megvered érte akkor simán elszalad és elszív rögtön egy cigit.

A drogokkal kapcsolatban fontos, hogy ne azt neveld bele hogy nem szabad, hanem tudasd vele tényszerüen, hogy mit tesz magával, ha drogozik, és ö ismerje el, hogy rossz és tiszta fejjel mondhasson nemet.

A szüliem soha nem beszéltek velem ilyenröl, csak azt tudtam, hogy nem szabad. A "kamasz tárdalomban" sajnos ezek a belépök a "menökhöz", ezért meggondolatlanul ittam, mindíg a hányásig. 15 éves koromban néztem utána a dolgoknak, hogy mekkora kárt is okozok vele magamnak. Én utánanéztem, és érdekelt az egészségem. Mi van ha a te gyerekeid nem fogja? ez a kérdés

Én azt mondom, legyen normális kamasz, és inkább tudj róla hogy alkalmanként iszik egy keveset, amivel nem, árt magának, mint hogy suli elött lenyom pár deci vodkát, mint néhány osztálytársam... -.-

elözö vagyok

kihagytam a végéröl, hogy amiröl te nem tudsz

megjegyzem, hogy már szinte egyáltalán nem iszok, van hogy bulilban vodkázok, max 2 feles, tényleg csak azért, hogy oldott legyek :)

ettöl még normális értékrendü kamasz vagyok, legalábbis szerintem :))

Én elsődlegesen úgy gondolom, példaként járni elől. Mi most várjuk a kislányunkat. Egyet biztos, sose fog látni bennünket bulizni járni. Össze lehet járni barátokkal, pl. 3 és 6 óra között, gyerekkel együtt, és természetesen ne azt lássa, hogy iszunk. De nem fogok este 9-kor másnál lenni, ahogy nálunk sem lesz senki. Megmutatni neki, hogy más az ünnep, mint a hétköznap, stb. És mindig következetesnek, példamutatónak lenni, szépen és egyformán beszélni egymással a házastárssal, tisztelettudónak lenni.

Mint ahogy a szüleink neveltek bennünket.

Szeresd, de ne kényeztesd el, mutass magad jó példát, de ne idomítsd, gondját- baját ki ne nevesd, légy a leggyengédebb támogatója, de szoktasd a korához illő önállóságra, felelősségvállalásra.

És ha ez az egész nagyon nem megy, soha el ne keseredj, kezdd el újra, kicsit másképp. :)

Jó, nyilván van jobb helyre is rakni azt a pénzt, mint a gyereked alkoholizmusára költeni :D

Attól függetlenül elég fos érzés pénz nélkül lenni kamasznak. Ha elmegy bulizni, nemár hogy azért nem tud elmenni, mert nincs mit vinnie. Max aztmondod, hogy jó most kapsz, de a nyáron dolgozol és visszaadod (De szerintem elég pofátlanság a saját gyerekedtől visszakérni a pénzt. Meg alapból szerintem neked szarabb érzés lenne.)

A gyereket pelenkás korától kell nevelni. Olyanná neveled a gyereket, amilyen te vagy. Hiszen a nevelés abból áll, hogy a személyiségedet, a szokásaidat, a saját nézeteidet adod tovább a mindennapokban is. Ebben nő fel baba kora óta. És ezután jön még a java. A saját személyisége. A rajtad kívülálló események sorozata. Tudom, kicsit zavarosan hangzik amit írok, de példát is mondok a saját életemből.

Adott volt anya, apa, gyerekek. És a "terrorista" nagyszülők. Szerettek engem a szüleim, mondhatom, hogy jól is neveltek. Nem plántálták belém, hogy hűű de rossz a drog, mert magától értetődő volt. Úgy 18 éves koromig. Mindenben a nagyszüleim dirigáltak. Sosem dicsértek, csak szidtak. Ha valami kimagaslót teljesítettem, az a kötelességem volt, ha tévedtem, akkor jött az ócsárolás, hogy én egy semmi vagyok. Óvodás korom óta ezt kaptam minden áldott hétvégén. Aztán 15 éves koromban meghalt szegény édesanyám. Akkor elkezdtem versenyszerűen sportolni, ebbe menekültem.Anyukám szeretett engem, de nem igazán fejezte ki. Nem ölelt gyakran, nem mondta, hogy szeret. Persze tudom, hogy igen szószerint halálra dolgozta magát. Na mindegy, aztán 18 évesen megismertem az első komoly fiúmat. A fellegekben jártam. Végre szeret valaki. Csakhogy egy kemény drogfüggő volt. "Természetesen" én is azzá váltam...Imádtam a sportot, abbahagytam...szegény húgomat és apámat magára hagytam...a barátaimmal nem foglalkoztam. A drog miatt és egy olyan pasi miatt aki rosszabb napokon jól nyakonvert ha nem tetszett neki valami...

Elnézést a kisregényért, de gondoltam leírom. Ebből még nem derül ki semmi, de hiába próbál a szülő jól csinálni mindent, valami mindig közbejön. És a gyerek személyisége is nagyon hozzátartozik. Csak remélni merem, hogy a sok rossz amit átéltem, átformálódott szeretetté és tapasztalattá, ami "könnyebbé" teszi majd az én dolgomat a nevelésben, mert tudom, hogy én mit tegyek majd másképp.