Miért mondják a szülők a gyerekeiknek, hogy szépek, miközben valójában csúnyák?

Mert minden szülőnek a saját gyermeke a leggyönyörűbb. Mondjuk, ha észre veszi a gyerek, hogy kétszer akkora mint a társai középső csoportos óvodásként az megoldás lenne, hogy azt mondja rá a szülő, hogy igen dagadt vagy, nem kéne annyit zabálnod? Szerencsétlen 5 éves kisgyerek elhiszi, és ezután úgy kezeli magát, hogy ő kövér és talán sosem lesz igazán vékony. És ha kicsi kora óta ezt mondják egy gyereknek, hogy nem jó, nem elég szép, lassan magába fordul, bezárkózik, hogy ő tényleg nem szép. De ahogy elkezd kamaszodni és a legfontosabb az lesz neki, hogy mit mondanak mások és esetleg ők is azt sugallják, hogy csúnya és még a szülei is mondják neki, elég megkeseredett lesz..

Nekem az anyám mondta azt, hogy soha nem leszek olyan vékony, mint xy és olyan okos sem leszek. És ebbe kamaszkoromban beletörődtem..

Én gyerekkoromban nagyon beteges voltam, és csontsoványra lefogytam. Sokat csúfoltak miatta, és sokat sírtam. Amikor anyukám megkérdezte, miért sírok, mondtam neki, hogy azért mert olyan csúnya vagyok. Erre azt mondta, hogy ez nem is igaz, mert szép a szemem. Na, bumm, ez nekem annyit jelentett, hogy tényleg marha ronda vagy gyerekem. Tudom, hogy ő sem tartott szépnek, mert állandóan étvágyjavító gyógyszerekkel tömött, de nem lett volna egyszerűbb, ha a kedvenc kajámat főzni inkább?

Szóval nekem már ez is betett, pedig nyíltan nem mondta soha a szemembe, hogy szerinte is csúnya vagyok. Azt ellenben igen, hogy elviselhetetlen, goromba természetem van. Erre én is azt mondtam, hogy volt kitől örökölnöm/tanulnom. Erre jól megsértődött.

Szóval azért ha a gyerekeddel beszélsz jó lenne ezeket a dolgokat is végiggondolni. Neked hogy esne?

És képzeld el, hogy kb. 16 évesen észrevettem, hogy tetszem a fiúknak. Ezen teljesen ledöbbentem, de van akinek a sovány nők jönnek be. Sőt, sok fiúnak inkább, bár ha én pasi lennék a teltkarcsúbb nőket szeretném, az tuti.

Szóval azért kihevertem az anyám okozta sokkot, és most már van családom is. Soha, de soha nem mondanám a gyerekeimre, hogy csúnyák, buták, elviselhetetlenek. A gyerek önbizalmát a szülőnek építeni kell, lesz még sok pofon az életből, ne én kezdjem el. Mellesleg tényleg szépek, és okosak.

nekem pl a tesóm szokta mondani hogy jujj de csúnya vagy meg stb. de valójában a családom mellett érzem igazán jól magam, mert nem kell megfelelnem nekik, elfogadják amilyen vagyok:d

bármi történjék is, a családunkra mindig számithatunk;)