Mit csináljunk a kamasz fiunkkal?

A fagyi visszanyal.

A fiatal srácoknál ez egy nehéz korszak. Még nem önállóak, sem anyagilag, sem emberileg nem képesek az önálló életre, nem tudják felmérni, mi mennyibe ill. mibe kerül. Természetes, hogy megszédülnek az ilyen extráktól. Ha úgy érzitek, hogy a nevelésetekben és a példamutatásotokban nem volt hiba, akkor hagyjátok rá, engedjétek, hogy beszéljen veletek róla és ti is mondjátok el a véleményeteket és mindazt, amit tudtok. Én bízom benne, hogy "kinövi", saját tapasztalatai után majd leülepszik a véleménye. Ha bíráljátok a hozzáállása és a véleménye miatt, könnyen magába zárkózik, lelkileg hátat fordít nektek és az nem vezet sehova.

Ne vádaskodjatok, ne bíráljatok, azzal csak magatok ellen hangoljátok. Legyetek türelmesek. Nem kell lerohanni. Hagyjátok, hogy ő is gondolkozzon egy kicsit. lehet, hogy saját magától is változik a véleménye.

Szerintem te vagy írigy és nem ő beképzelt. Bejött neki az élet na és?! Fiad helyében én is őt választanám példaképnek...

Összefoglalva: a férjed húgának a párját először azért gyűlöltétek, mert szegény. Megaláztátok, hogy rossz a motorja, szakadtak a ruhái. Majd megcsinálta a maga szerencséjét, most még jobban gyűlölitek, és valami ostoba üldözési mániából meg vagytok róla győződve, hogy ő azért csinál mindent, hogy titeket bosszantson (ha ez volt a célja, ha nem, a saját ökörségetekből kifolyólag be is jött). És a fiatok, aki ebben nőtt fel, csodálkoztok, hogy példaképként tekint arra, aki nem csak pocskondiázva szapulja a nála még rosszabb sorssal megáldott embereket, nem alázza meg azt, akinek még annyija sincs, mint neki, hanem leszarja a magát felsőbbrendűnek hívő rokonságot, és csak azért is kitör a nyomorból? És azon is, hogy nem anyázza a megkeseredett anyjával kézenfogva a saját rokonát?