Szerintetek ha egy kamasz úgymond belép a szemtelen korszakába, akkor ilyenkor a szülői szigor, a szülői gyengédség, vagy mi tud hatni a kamaszra, hogy kevésbé lázadjon?

Szerintem a megértés.

Én is voltam kamasz, és bizony elég elviselhetetlen kezdtem lenni egészen addig, amíg anyukámmal le nem ültünk és át nem beszéltük a dolgokat. Megbízott bennem, és ez nekem sokat jelentett.

Persze, nem engedett meg mindent, de mivel megtisztelt a bizalmával, én úgy gondoltam, hogy nem fogom átverni, mert csak egyszer szúrhatom el, több esélyem nem lesz.

Így hát elég szabadságot kaptam, de soha nem éltem vissza vele.

Ebben biztos h van igazság, de függ az adott ember vérmérsékletétől is. Engem semmitől sem tiltottak, és áldott jó gyerek és kamasz voltam, viszont ha nagy ritkán vmi nem úgy volt akkor bennem is volt egy olyan csakazért is reakció.

Viszont arra is láttam már rossz példát sajnos amikor nem h nem tiltottak hanem mindent szabad volt és egy drogos züllött gyerekük lett, bár lehet h azért csinálta h figyeljenek rá...

Arany középút :)

Leginkább szeretet, türelem és megértés kell nekik. De ha túllépnek egy határt, akkor határozottan kordában kell tartani őket. Nem szabad nekik mindent megengedni, nem ők a főnökök sem otthon, sem máshol, még ha mindenről meg is van a véleményük.

A visszabeszélés a felnőtté válás része, a lógások viszont nem. Ha túl engedékeny vagy, talán az élete félresiklásáért te leszel a felelős.

Nálunk apa a haverom is egyben. Amit anya nem enged, azt ő megengedi. Mégis anyának vissza merek pofázni (tudom hogy nem helyes!) apának pedig nem.

Szerintem nem vagyok rossz. Engem nem érdekel a cigi, a pia minden mennyiségben, a szex és semmi olyan hülye dolog amik mostanában érdekelnek egy 15 évest.

Engem inkább koncertek érdekelnek, normálisabb haverok, fiús dolgok meg hát az ilyen rockeres dolgok :D apa örül neki.

Apa megengedi, hogy néha megigyak 1 doboz sört. Vagy ha boros kólát iszik akkor én is ihatok, de mindig kevesebb bort öntök hozzá mint ő.

Engem nem tiltanak semmitől, mondjuk tudom hogy mi a helyes és mi nem. Apától nem szoktam kérni semmit, amúgy is alig van itthon mert dolgozik. Amit anya nem enged először elkezdek csapkodni, visszabeszélni meg ilyenek (kaptam már pofont érte, nem is egyszer) és kicsit később belátom, hogy megértem hogy nem engedte. De van 1-2 olyan dolog amit tényleg nem értek, más szülei megengedik.

Na de azért titokban én is szoktam a legjobb barátnőmmel sörözni és olyanokat csinálni amikre nem lennének büszkék, de nem bukok le és ésszel csinálom :) (semmi olyan)

Szerintem így sokkal jobb, mert ha tiltanának valószínűleg minden hülyeséget megcsinálnék amit nem engednek már csak azért is. Szerintem szigorúsággal semmit sem lehet elérni...

Szerintem már az elejétől fogva nem szabad elkényeztetni a gyereket,mert akkor tiszteletlenebb lesz,lázadóbb,tudni kell normálisan nevelni de ha rossz társaságba keveredik a gyerek akkor az eddigi nevelés úgymond feleslegessé válhat

A szigorról meg annyit ha a szülő túlságosan is szigorú azzal pont az ellenkezőjét éri el.AZt megértem ha 10 évesen nem engedik el bulizni,de 16 évesen azért már ne tiltsák meg neki

#7

Sajnos nincs rá mód hogy félkövér betűkkel kiemeljem a fontos szavakat de ismétléssel hátha tudom kompenzálni ezt a dolgot

"de ha rossz társaságba keveredik a gyerek akkor az eddigi nevelés úgymond feleslegessé válhat"

itt a lényeg: "feleslegessé válhat" Nem biztos hogy feleslegessé válik,de van rá esély

ugyanúgy gondolom, mint te, hozzátéve azt, h valóban vérmérséklettől is függ, meg hát embertípustól is, melyik kamasszal hogyan kell bánni.

aki amúgy nyugodtabb típus, és/v lusta kiállni magáért,és/v jobban szereti a békességet a függetlenségnél, és/v nem akar olyan nagyon önálló lenni, annál jobb a hatás, ha még idejében erélyese(bbe)n lép fel a szülő, mert a gyerek pont erre vár, mintha azt mondaná: amíg nem szólnak, addig csinálhatom.

nagyon sok fiúgyerek, kevesebb lánygyerek tartozik ebbe a kategóriába.

van, aki temperamentumosabb, akinek jobb harci ösztöne, nyugtalan, aktív, ideges típus, tiniként lobbanékony, vehemens, hirtelenkedő - na, az ilyennek jobb, ha nem tiltasz konkrétan semmit, vagy csak a minimálisat, de azt is kösd valamilyen alkuhoz, másképp csakazértis megteszi majd, amit tiltasz neki. ezek a lázadó harcosok. nekik szinte kihívás a szülői tilalom, alig várják, h áthághassák a szabályokat, és ha megtették, rendkívül büszkék magukra (határozottan hőstettnek számít a kihágás, főleg hasonlók társaságában). az ilyen tininek kész ciki, h hallgasson a szüleire, szinte bármit mondanak, az ellenkezőjét teszi majd. csak komoly, felnőttes beszélgetéssel lehet rá hatni, miközben nem azt érzi, h épp a rácsokat állítjuk fel körülötte, hanem mindvégig tiszteletben tartjuk döntési szabadságát, csak észérvekkel karjuk az okosabb dologra rávezetni.

aztán meg van az "emo" típusú gyerek, aki falakat épít maga köré, nem lázad harsányan és nemharcias, de nem is enged közel magához. lehet, h nem (v csak ritkán) felesel vissza, de amit mondasz neki, támadásnak veszi, v bántásnak, hiszen annyira nem érted meg őt. ezek a csndes lázadók, akik bezárják a szobájuk ajtaját, néha hazudnak,csakhogy eljussanak valahová (pl. buliba), de leetőleg konfliktus nélkül. mert (és itt van a kulcs) ezek a tinik nem bírják a konfliktust, roppant érzékenyek, és pont ők vannak sokszor lekiabálva, agresszívan rákényszerítve dolgokra, amiket nem szeretnének - és ez csak jobban elmélyíti a szakadékot köztük és szüleik között.

az ilyen gyerekkel kell gyengédnek lenni, fölösleges erőfölényből nyomni, hiszen ő maga úgyis mindenkinél gyengébbnek érzi magát. kedvesen, bátorítólag közeledve, önbizalmát ápolva lehet közelebb kerülni hozzá, és a jóakaró bölcsességével rávezetni a helyes útra. de ha már a bizalom megvan, sztem ő maga fogja kérni a tanácsunkat egy csomó tinis helyzetben, hiszen épp a tanácstalanság az egyik legnagyobb problémája.

persze nem csak ez a 3 típusú tini van, de a szóban forgó kérdéshez ezek ellentéte szolgál válaszul. lényeg: ismerd meg a gyereked, légy figyelmes vele szemben, és lehetőleg alakítsatok ki és tartsatok fenn jó viszonyt, másképp semmi esély a (békés) túlélésre.