Szerintetek ha egy kamasz úgymond belép a szemtelen korszakába, akkor ilyenkor a szülői szigor, a szülői gyengédség, vagy mi tud hatni a kamaszra, hogy kevésbé lázadjon?

Kell engedni,de normál határokat be kell tartani.Szerintem a normál határok ott vannak,hogy a drogozás,ivást nem engeded,ha meg megtudod,hogy pld.lányként csúnyán berúg egy buliba,akkor nem engeded el pár hétig,és megmondod neki,hogy gondolkozzon el azon,hogy mit akar:alkoholista lenni és később az utcán élni,vagy pedig akar-e egy normális életet!Ha meg visszabeszél,azt nem kell komolyan venni,mert mérgében teszi,és el kell beszélgetni vele róla,hogy azért fontos tiszteletet mutatni mások felé,hogy őt is tiszteljék.Az emberek sokszor nem azt adják,amit kapnak.Rengeteg szeretetet adok másnak,de úgy érzem,hogy én meg alig kapok szeretetet.Másnak nem jelent ennyit az én szeretetem..:( és hidd el,hogy lehet,hogy megvan mindenem(bár nem olyan modern formákban),de szeretetet alig kapok a szüleimtől..és másoktól sem.

A szülőnek és a gyereknek fontos egy közvetlenebb kapcsolatot kialakítani egymással már az elején,és fontos az,hogy MINDENT megtudjanak beszélni,és mindig mind a ketten valamiféle kompromisszumot kössenek.Így gondolom a kompromisszumokat:

1.Ha elmosogat a gyerek,akkor elmehet a buliba,de nem rúghat be(ihat 1-2 akármilyen alkoholt),de józannak kell maradnia,és biztonságosan hazaérnie még hajnali 3kor legalább!Ja és részegen ne vezessen,ha már jogsija van..IGEN,még a 17-18 éves fiúknak(!) is kell korlátot szabni.. nekik mondjuk a hazaérkezés lehet később is,mint a lányoknak..:)) és ehhez hasonlók.

16/L

Szerintem legfonotsabb a szeretet és az elfogadás. Hogy érezze a családja biztos pont az életébe, és bármi is történik őt úgy fogadják el és úgy szeretik ahogy van. Egy biztos menedék kell legyen ilyenkor. Mert a kamasz soxor akkor is nyegle és bunkó, bántó amikor nem akar az lennei. Csomó baja van, maga sem tudja mit szeretne, bújna is, meg nem is, néha olyan mint egy 5 éves máskor mint egy felnőtt, szal szerintem az a legfontosabb hogy támasza legyél, és akkor nem rontasz el semmit.

Sokat beszélgess vele és figyelj arra amit mond, ne napi 10 percet törödj csak vele.

Ennyi

Ha ez megvan, mindent meg fog veled beszélni, normális értékrendje lesz, nem fog drogozni, inni, max kipróbálja ezeket

Egyszerű szabályokra szükség van, de ezek mellől szerintem nem hiányozhat a bizalom, a szeretet, az elismerés és az elfogadás sem. Nekem sokat segített, hogy megvolt az alapvető jó kapcsolat, amit már születésem óta kiépítettünk egymással az ősökkel, persze nem mondom, hogy nem voltak döcögős esetek, elmismásolt és utólag bevallott dolgok. Ha ajtócsapkodás és sírás lett a vége egy vitának, az nem tiltások miatt volt, hanem mert nekem nem tetszett, hogy a szüleim (még) nem mindig és mindenben veszik a véleményemet felnőttszámba. Ez rosszul esett, így visszaszóltam, az meg nekik esett rosszul és kész volt a veszekedés.

Ha a kamasz tiltakozik a szabályaid ellen, de vevő a racionális érvekre, akkor jó, ha elmondod, mit és miért nem találsz helyesnek. Vagy lehet kompromisszumokat kötni (Ok, elmehetsz, de ekkor és ekkor legyél itthon és légy elérhető a mobilodon... pl.). Ha gyerekkorában nem nyaltad ki a fenekét és tudja, hogy nem csak neki van szava a családban, akkor nem fog semmibe nézni sem téged, sem az egyezségeteket. Ugyanez igaz akkor is, ha törődtél vele, mert a bizalom kölcsönös, így nem fog visszaélni vele. Ha autokrata módszereid voltak, akkor pedig csakazértis felrúgja a szabályokat. No meg akkor is - amit végképp nevetségesnek tartok - , hogyha megtilt olyan dolgokat, amiket ő előszeretettel csinál és nincs rá jobb magyarázata, mint hogy neki azért szabad, mert csak, mert ő az idősebb stb., ezen kívül semmi értelmes magyarázattal nem szolgál. Bár lehet, hogy ez nem mindenkire érvényes, magamból indulok ki elsősorban.

Előző voltam, még hozzátenném:

Nem árt, ha ismeri a szülő a gyerekét és fordítva persze :), bár ez része a bizalomnak és az elfogadásnak. Például tuti sikoltva menekültem volna, ha a 11-es hozzászólásban szereplő módon kezeltek volna a szüleim. "meg megtudod,hogy pld.lányként csúnyán berúg egy buliba,akkor nem engeded el pár hétig,és megmondod neki,hogy gondolkozzon el azon,hogy mit akar:alkoholista lenni és később az utcán élni,vagy pedig akar-e egy normális életet!" Ebben van egy jó adag érzelmi zsarolás, amit rühellek és szerintem sokan mások is. Nálam biztos nem ért volna célt, nem mellesleg a szüleim is ittak, ha buliztak, így álszentség lett volna, ha teljesen megtiltják az alkoholfogyasztást. Antialkoholistáktól még azt mondom, érthető hozzáállás nagyjából. No meg mi az, hogy "lányként"? Fiúk fetrenghetnek részegen meg ráérnek később hazamenni, háát, ez igencsak szép dacot szült volna bennem, ha hallom.