Elengedjem a fiamat 17 évesen a hajógyári szigetre?

Torzulás attól lehet valakinek a személyiségében, ha mindent másodkézből tud meg, semmit sem lát élőben, és olyan tévképzetek élnek a fejében, amiket olyanoktól tanult, akik maguk sem jártasak az adott témában. Az ilyen embernek tök jó addig, amíg el nem kell egyszer egyedül utaznia valahova, vagy beszélgetni nem kezd egy kicsit más felfogású emberrel, vagy az élet pofon nem vágja azzal, hogy nem minden úgy van, ahogy a tévében, a számítógépes játékban meg anyu és apu prédikációiban. Na az, szerintem, elég nagy torzulást idéz elő a személyiségben.

A rendes ember zsigerből kerüli a rossz társaságot, akik nem viszik előre, akikkel úgymond nem lehet építeni, csak rombolni. Nem kell bezárni, jobb, ha megtapasztalja a dolgokat, meghalni úgysem fog: legeslegrosszabb esetben jól megverik, elveszik a pénzét, telefonját, de akkor legalább megtanulja, hogy mi a pálya, anélkül meg úgysem. Arról nem is beszélve, hogy ha a sárkány egyszer véletlenül kiszabadul, akkor sokkal nagyobb bajt okoz, mintha valaki vezetné (segítené, nem pedig idomítaná) őt, és megtanítaná kecsesen szárnyalni.

Szóval, kérdező, ne zárd be, ha jót akarsz. Egyébként mielőtt azt gondolnád, hogy téged oktatlak ki: becsülendő, hogy a kérdés megfogalmazódott benned, nem pedig fogtad és eltiltottad - a többi szakértőnek címeztem cinizmusomat. Remélem, helyesen döntöttél, és annak tudatában, hogy tizenhét éves felnőttet elkezdeni nevelni nem vezet sehova. Legfeljebb tartsd magad eddigi elveidhez, de inkább engedj, és semmiképp se szoríts a pórázon!