Miért mindig én vagyok a hibás?

Nálunk is nagyon sok ilyesmi esemény történik, hogy a hugomnak szabad, neki mindent, Ő a szent én pedig a csicskása, akinek mindent meg kell csinálnia helyette, vállalnia kell a bűnjeit, stb...

az én anyám biztos nem dobot volna be 15000FT-t a szobámba mérgébe, de a vasalót sem vette volna meg. Mert ahogy ő gondolja hogy nekem nem kell, meg minek, lehet azt a pénzt másra is költeni, stb...

nah a lényeg, hogy én értem mire célzol és sajnállak is :(

am. mindig ilyen anyukád, vagy csak ennél az esetnél?

ui.: 14 éves csaj vagyok, a hugom 11 éves kiskedvenc

Már ne haragudj,hulye kérdésemért,de minek kell neked egy vasaló?

(azért,hogy az o ruhájukat vasald?)

lemondtál valamiről csak azért hogy megkapj valamit, gondolom megegyzetél a szüleiddel erről, te teljesítetted a megegyezés rád eső részét, a szüleid nem. amikor ezt számonkéred rajtuk, persze dühösek, és te vagy a hibás. van benne egy adag bűntudat meg hárítás. kényelmesebb a másikra mutogatni, őrá kenni a dolgokat

sima egyszerü emberi gyengeség

megoldás az: sírás és veszekedés helyett, nyugodt hangon elmondod anyukádnak, nem haragszol rá, de amit igért, azt teljesítse, hiszen emiatt nem mentél osztálykirándulni. nem kell vádolni, mert akkor védekezni fog, tárgyilagosnak kell lenni, ugyanis a vita mindig érzelmi. legyél következetes, ne hasson meg se sírás, se kiabálás

ugyanakkor egy helyen necces a dolog, egyszer ne tarsd be az adott szavad, és anyád rád fog szállni

a nővéredet nem kell belekeverni, nem az van, hogy ő mehet, te nem, neked a vasaló kellett, most akkor ne gyere azzal, hogy bezzeg ő