Kamaszkorban lehet depresszió?

Ahogy elkezdődött a tanév (9.-es vagyok), mintha sötét fátyol venne körbe. Nem tudok igazán örülni, ha vidám vagyok, akkor is érzem, hogy ott a keserűség a mosolyomban. Nem tudok igazán boldog lenni, ha a jövőre gondolok, úgy érzem, esélytelen, hogy valóra tudjam váltani az álmaimat, hogy sikeres, boldog életem legyen. Ha a jelenre gondolok, sajnálom magam, hogy milyen suliba kerültem, és hogy lehetett volna más választásom is. Ha a múltra gondolok, szintén szomorú vagyok, és sajnáĺm magam, hogy milyen rossz gyermekkorom volt. Mindig szomorú vagyok, könnyen meg tudnak bántani, és rengeteget sírok. Folyton melankolikus vagyok, csak elkóválygok az iskolába, aztán egy kicsit vidámabban hazavánszorgok, és ennyi a napom, hetem, évem. Nagyon elegem van, semmi energiám nincs már semmihez. Olyan, mintha egy elem lennék, amely már lemerülőfélben van, de még egy aprányit működik. Iskolába menet gyakran kívánom azt, hogy bárcsak elütne egy autó, vagy elájulnék. Semmihez nincs kedvem, egyedül négy dologhoz: a gépezéshez, filmnézéshez, evéshez és a zenehallgatáshoz. Minden és mindenki mást pedig utálok... Mit tegyek? 16/L