Hogyan tudnék változtatni?
A problémám azon alapszik, hogy apám és köztem az utóbbi 2 hétben eléggé megromlott a viszony.
Gyermekkorából hiányzik a "szeretgetés", mivel nagyapám azt az elvet vallja, hogy ne mutatsd ki érzelmeid, mert akkor a gyerek nehezebben fog elszakadni otthonról + elkényeztetett lesz. (ezzel persze én abszolút nem értek egyet). Ennek következtében apám és köztem ritka dolog az ölelés vagy a puszi. Szinte irigylem azokat az barátnőimet, akik oda bújnak az övéikhez. Ez esetben, tudom hogy gyökeres változtatás kellene, hisz nehéz lesz az elmúlt 17 évet bepótolni... ráadásul azt sem tudom, hogy hogy kellene elkezdeni, ha egyáltalán érdemes.
Különben áldott jó ember. Mindig segít, ha leckéről, ha kocsival kell elvinni valahova, ha lapokat kell másoltatni, vagy bármi hasonlóról egyen is szó, csupán nehéz elfogadni, hogy vele nincs olyan viszonyom, mint anyámmal.
Másik probléma, aminek a megoldására régóta törekszem, de még nem sikerült. Én túl érzékeny vagyok, ő pedig elég dúrva/nyers. Ha valamiről elkezdünk beszélgetni, akkor annak általában az a vége, hogy egymással kiabálunk és én közben sírok. Pld egy probléma: ki lett mosva mosógépben a nyakláncom. Észre vettem, kivettem a gépből, majd teregetni mentem. A láncot nem vittem a helyére, hanem a fürdőszobában hagytam. Közben megfeledkeztem róla és folytattam teendőimet. Este mikor észrevette, mint valami hatalmas vétek, úgy rontott be a szobámba: hogy gondoltam olyat, hogy nem teszem el. Bevallom, hibáztam, de akkor sem kellene ilyen dolgok miatt kiabálni velem.
Vagy: Fürdeni szeretnék, de nagyon fáradt vagyok vagy épp belemerültem a tanulásba, így megkérem, hogy engedjen vizet a fürdőkádba, erre ő: Nem! Te is tudsz engedni magadnak.
Vagy: zongorázom/este már ágyba bújtam. "Hozol légy szíves egy pohár vizet?" "Nem! Ne legyél lusta..."
Miért fáj neki két lépést megtenni? Ha szórakozásról van szó, akkor viszont már 11 körül legyek otthon, mert még nem vagyok olyan "nagylány".
Soha nem tudtam vele komolyan beszélgetni. Amikor barátom volt, akkoris anyával beszéltem róla és ha sétálni mentünk, akkor anya falazott, hogy a lányokkal megyek, mert ő is tisztába van a túlzott féltésével.
Ráadásul még mindig úgy szokott becézgetni itthon, mint óvodás koromban, pedig a héten töltöttem be a 17-et. Miért nem akar kicsit haladni a korral? Miért nem tudja felfogni végre, hogy fel fogok nőni, ha akarja, ha nem?!
Légy szíves segítsetek. Mit mondhatnék neki, hogy jobb legyen?
Húúh...Elég nehéz dolgod/dolgunk van. Nem igazán tudom, hogy 17 év után mit lehetne tenni.:/
Talán anyukádnak kéne szólnod, hogy mit érzel. És ő beszélhetne apukáddal az érdekedben.
Vagy kezdj el odabújni apukádhoz...egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideig. De ez hosszú folyamat, szóval ne siesd el. Vagy ha esetleg ezekkel már próbálkoztál, akkor tényleg nem tudom, hogy mit tehetnél!:/
Remélem segítettem...bocsi, ha nem! :// :))
Ha apukád nem volt mindig ilyen, és gondolom nem, akkor most problémái vannak. Melóhelyen, anyukáddal, egészsééggel, amiről nem biztos hogy veled is beszélt már. Az ember mindig akkor nyers, akkor csinál a bolhábóüól eleféntot ha feszült. És a leírásod alapján az.
Menj és kérdezd meg, mi baja van, tudsz e valamit segíteni.
Segítség kérdése: úgy nézem már felnőttként kezel. Elvisz kocisval, fénymásol stb, vagyis lehet rá számítani. Ezért ne is játszd neki az 5 évest. Mert ez az engedj vizet apaaa, hozz be egy pohár vizet apaaa, az a szint. Már nem akar pátyolgatni, fel is vagy háborodva. Eddig behozta? Leste minden kívánságodat? Egyébként te mikor vittél be neki egy pohár vizet?
Fürdeni szeretnék, de nagyon fáradt vagyok vagy épp belemerültem a tanulásba, így megkérem, hogy engedjen vizet a fürdőkádba, erre ő: Nem! Te is tudsz engedni magadnak.
Vagy: zongorázom/este már ágyba bújtam. "Hozol légy szíves egy pohár vizet?" "Nem! Ne legyél lusta..."
Nekem ez kicsit fura.Én ilyenre apámat soha nem kértem volna meg.Erre az ember a párját kéri meg,vagy a férjével ilyen,nem az apjával.Egyébként szerintem apud alapból ilyen "mogorva" tipus.Nálunk is ez volt,hogy viták és én sirva elrohanok vagy ordibálok.Odamentem:Apu,ráérsz?Nem,és nem nem kapsz semmit.Apu?A válasz nem,akármit is akarsz.Meg hasonló dolgok...Én feladtam,letojtam hogy ilyen.Neki lesz rossz később,majd ha esetleg a gyereke/gyerekei felé se néznek,mert ilyen volt velük.
Neked miért nehéz megtenni a saját dolgaidért a lépést? Más is fáradt, apukád is. Anyák mások.
Elhiszem, hogy rossz, mert ilyen elveket vall az apukád, de ezt neked kell érezni, hogy érdemes-e lépést tenni felé. Szerintem szeret. De olyan furcsa nekem ez, hogy apa, kérek egy pohár vizet, stb. Nekem anya olyan, hogy amíg otthon laktam, minden reggel ébresztett kv-val, amiről aztán leszoktattam szegényt, mert mondtam, hogy meg tudom csinálni én is, sőt, majd én főzök neki!
Nálunk meg pont fordítva szokott lenni,inkább az édesapám szokott engem megkérni hullafáradtan arra,hogy vigyek be neki egy pohár vizet és hiába vagyok én is nagyon fáradt most pár lépést megtudok tenni a kedvéért,hiszen 8órán keresztül megdolgozott dolgozott a kenyerünkért és van hogy túlórázik is és még a meló után elmegy a második munkájára és úgy gondolom,hogy annyit azért megérdemel,hogy vigyek neki egy pohár vizet....
Gondolom a te édesapád is sokat dolgozik megérdemelné,hogy te is tegyél valami szívességet az érdekében,ne csak ő járjon a kedvedért.Megkeresi a pénzt a kenyérre és a többire,többek között miattad is és még te vagy felháborodva,ha nem visz be neked egy pohár vizet.
Inkább te vigyél oda neki egy pohár vizet és ülj le mellé és beszélgess vele; hogy vagy?,mi volt a melóhelyen?,fárasztó volt?...stb:......
én sem szoktam az édesapámmal ölelkezni,régebben amikor kicsi voltam akkor kaptam tőle minden este és minden reggel puszit illetve akkor amikor elment otthonról és észre vettem,hogy a két fiú testvérem nem is szoktak neki puszit adni xd aztán egy idő után már én is egyre kevesebbszer pusziltam meg aztán már egyáltalán nem.
Anyukámtól sem szoktam puszit kapni,illetve nem is szokott meg ölelni;egyszer kértem tőle zokogva,hogy öleljen meg,de csak azt mondta,hogy nem amire még jobban elkezdtem sírni és akkor végre odament hozzám és megölelt nagyon jól esett,azóta sem ölel meg.
Egyébként szerintem körülbelül olyan lehet a viszonyod az édesapáddal mint nekem az enyémmel,és szerintem ez nem baj,nem kell,hogy kiszolgáljon nem vagy herceg/hercegnő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!