Mit tegyek? Szörnyen érzem magam. Csalódást okoztam? Lent.
Egy hete beszéltem a szüleimmel. Elmondtam nekik, hogy úgy érzem nem szeretnek (egyrészt kiabálás miatt, csak azt tudják nézni mi az ami nem jó bennem, sértegetnek stb).
Beszélgettek erről hárman (anya, apa és tesó). Két napja tesó kiosztott, hogy kivan nyalva a seggem és hogy hogy mondhattam ilyet a szüleinknek (mert hogy pénzügyileg megálljuk a helyünket-nem vagyunk gazdagok-és hogy amúgy megvesznek nekem dolgokat, hogyha kérek).
Nagyon sokat gondolkodtam azt illetően, hogy elmondjam e egyáltalán a szüleimnek, hogy mit érzek. Eleve magányosnak, szeretethiányosnak érzem magam. Sokat sírok. Előfordult az is, hogy kárt tettem magamban illetve alkalmanként erős ,,vágyat,, érzek az iránt, hogy végezzek magammal.
Már megbántam, hogy beszéltem a szüleimmel. Azóta a testvérem szemébe sem merek nézni. Amint haza érek, rosszul lét fog el a bűntudattól. Hányingerem van kicsit, hatalmas görcsöt érzek a gyomromban és étvágyam sincs. Úgy érzem csalódást okoztam a szülőknek és az az érzésem, hogy ezek után pláne jobb lenne nekik nélkülem.
Szerintetek jó volt, hogy elmondtam a szüleimnek, vagy magamban kellett volna tartani?
Szerintem jó volt,hogy elmondtad.
A testvéred valószínűleg csak féltékeny,el fog múlni.
Nem haragszom, én is gondoltam erre. Apának is említettem, kétszer is, de azt mondta, hogy nincs rá szükség.. Viszont én érzem, hogy jó lenne.
De a suliban nincs. Gondoltam arra a megoldásra, hogy elmegyek az orvosomhoz és megkérem, hogy írjon ,,beutalót,, pszichológushoz. Ez jó lenne így?
Te jó ég, szerintem rendesen depressziós vagy. A tesód pedig érzéketlenül, tapintatlanul bánt veled. Jól tetted, hogy beszéltél a szüleiddel, bátor dolog volt. Ha ezután is előfordul, hogy (igazságtalanul) kiabálnak veled vagy kritizálnak, emlékeztesd őket a beszélgetésre. Ha úgy érzed, nem tudsz nekik beszélni az érzéseidről, írd le levélben.
A tesódnak nincs igaza. Attól, hogy mindent megvesznek neked, amit kérsz, még hiányozhat neked a szeretetük. De az is kérdés, hogy teszel-e valamit azért, hogy szeressenek - segítesz-e otthon, észreveszed-e, ha valamelyikük szomorú, kedveskedsz-e néha nekik? Vagy csak befordulsz magadba és várod, hogy valaki átöleljen és azt mondja, szeretlek?
Apukád valószínű nem tud azokról a nagyon rossz napjaidról, amikor megfordul a fejedben (esetleg tett is követi), hogy kárt tegyél magadban. A háziorvos is tud segíteni a helyi pszichológus ügyében. Bár az iskoláknak én úgy tudom, kötelező lenne. Nálunk sem tudtuk, hogy van, mert heti kétszer két órát volt bent, és nagyon apró betűkkel volt kiírva az orvosi szobára.
Ettől függetlenül többet kellene beszélgetnetek, szerintem nem tudnak minden érzésedről, igyekszik az ember, szülő odafigyelni, de ha valaki rejtegeti, nem mutatja ki, nehéz lehet rájönni. Ez egy nagy lépés volt, hogy most elmondtad az érzéseid, de most csak egy részletet tudnak a lelki világodról.
Segíteni eddig mindig segítettem. Szó nélkül oda szoktam menni és megkérdem, hogy miben segíthetek. Kedveskedni is szoktam néha, veszek egy virágot pl, vagy csokit, amit szeretnek.
16 éves lány vagyok. Suliban tényleg nincs pszichológus, mondta is a tanár régebben. Azóta nem hinném, hogy változott.
Rokon nem igazán van olyan akiben megbízhatnék..
Legelőször arra gondoltam, hogy ofival beszélek de honnan tudhatnám, hogy megbízhatok e benne? :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!