Miért ellenzi apukám a kapcsolatokat? 15L

Tiszta olyan apuka , mint a lányomé azzal a különbséggel hogy ő nem tud a lányom barátjáról. Szerencsre még idejében elváltam tőle :-)

Amúgy szerintem ne foglalkozz vele, és ha van lehetőséged vele lenni ne halaszd el apukád miatt mert úgyis bele fog törődni! :-)

Persze ehhez kell egy kellőképpen támogató anyuka is :-)

35.N

Sztem semmit.

Apuci meg nem kímélte anno a gyengébbik nemet, aztán pontosan tudja mitől félti a kicsilányát..

Ezért viselkedik így de nagyon car taktika, pont azt éri el vele amit nem szeretne. Tanulságos volt, köszi.

De tudod mit? Legyél megbízható, és felelősségteljes. Magadért, ne miatta. De egyszer majd ő is felismeri.

én is csak azt tudom mondani mint az előző.

ne siess el semmit a barátoddal sem,de a járásban nincs semmi rossz.

az én apukám is ilyen de nem érdekelt,16 évesen megismertem a párom ,vele vagyok 2 éve.

és ráadásul nem is magyar,15 évvel idősebb nálam,eleinte tényleg nehezen fogadta el de már látja,hogy komoly a kapcsoltanunk és rendes velem,ezért beletörődött.

de igen anyukám támogatására nagyon nagy szükségem volt/van:)

Az én apám is ilyen volt.

Én akkor ordítoztam vele, ő is velem, majd felrobbant az agyam, hogy hogy nem bízhat bennem, miért néz ennyire gyereknek...

Az első barátom roma volt, én 15 éves, ő 16.

Hatalmas szerelem, tényleg rendes srác volt, apám majd' megőrült...

Előadást tartott arról, hogy én úgy meneküljek a srác elől, mint nyúl a róka elől...

(Ez persze a szüzességre vonatkozott.)

Na, ezzel csak hülyét csinált magából és feldühített.

Anyámmal sem voltam őszinte, 1 hét után lefeküdtem a sráccal, anyám 2 hónappal ezután is a megfelelő védekezésre próbált felkészíteni az első együttléthez...

Most itt közbe kell szúrnom, hogy félre ne érts, ne kövesd a példámat, nem kell fejest ugranotok a szexbe!!

Sőt!

Én ezt két dolog miatt tettem:

1. Iszonyatosan szerelmesek voltunk, dúltak a hormonok

2. Kamasz voltam, és tudat alatt úgy gondoltam, ettől felnőtt leszek...

Na, 2 év után szakítottam a sráccal, mert már megfojtott a szeretetével...

nem sokkal utána jött egy újabb pasi, na ő aztán végképp kivágta a biztosítékot mindkét szülőmnél...

11 évvel idősebb, az informatikusunk, aki mellesleg fizikából korrepetált...

Anyám nagyon bírta, ő inkább féltékeny volt...

Anyám kitagadott.

Nem volt választásom, költözhettem a sráchoz.

Ez a siettetés persze nem tett jót a kapcsolatnak, 1 évig húztuk egymás mellett, én nem tudtam tanulni, teljesen cselekvőképtelen voltam, a srácról meg kiderült, hogy alkoholista.

Belekergettek egy olyan dologba, amiből így nem tudtam kimászni.

És nem mellesleg a tanulmányi eredményeim és az érettségim is egy kalap sz.r lett.

Nálam akkor ők szülőként megbuktak, nem így kellett volna reagálniuk.

Enyhén szólva megnehezítették az életemet.

Pedig ha csak annyit mondanak, hogy oké kislányom, szerintünk ez a srác nem hozzád való, de reméljük, te is rájössz, akkor 2 hét, és azt mondom nekik, hogy igazatok volt.

Így meg,... majdnem az életemet tették tönkre.

Apám azóta nem mer beleszólni semmibe.

Tudja, hogy nevetségessé tette magát előttem, elvesztette minden tiszteletemet.

Elég szomorú.

Anyám nem egészen normális, ezt apám is tudja.

Megtanultuk kezelni.

Na most, ha ezeket, vagy hasonlókat szeretnéd kihagyni az életedből, szerintem Te kezdeményezz egy beszélgetést apukáddal.

Én sosem tudtam így kimondani a gondolataimat, mert nagyon fájt, ahogy kezelnek.

De ha Te képes vagy rá, nyert ügyed lesz:

Apa, ne félts, nem csinálok semmi hülyeséget, csak tetszik ez a fiú, én is tetszem neki, és szeretnénk találkozni, közös programokat szervezni.

Mi kivetnivalót látsz ebben?

Mellesleg megjegyzem, szerintem szexuálisan aberrálttá teheti az embert, ha a szülei ilyen szexmentes burokban akarják felnevelni.

Ez nevetséges és őszintétlen, ráadásul védtelenné teszi a gyereket arra az időre, amikor a fiúk elég disznó módon lesnek az ilyen kis naiv kislányokra és tényleg kihasználják őket.

Gyakorlatilag meg úgy sem ő fog engedélyt adni a szexre.

De az, amit idéztél tőle,... hát, lenne mit mondanom az apádnak.

Próbáld ezt a legkisebb súrlódással átvészelni, ebben pedig segít neked a tiszta beszéd és a logikus érvelés.

Szerintem apud csak féltékeny a barátodra és azt gondolja,hogy a kicsi lányát már nem érdekli az apukája.

Mutasd meg neki,hogy ez nem így van. Na meg hagyd megnyugodni,mert lehet,hogy más is van a dologban (munka,pénz stb)

Ne aggódj nem fog örökre tartani ez nála,beszélgessetek egy jó nagyot.

Elsősorban attól félt, hogy teherbeesel. Másodsorban attól, hogy "pillangó leszel".

Lehet hogy ő is régen nagy nőcsábász volt és az is lehet hogy lett belőle abortusza a lánynak (ami szintén egy nagy törés egy lány életében), de az is lehet hogy egyszerűen csak tudja hogy milyen veszélyek fenyegetnek, amelyeket most még nem is látsz. Vagy legalább is ő úgy gondolja hogy nem látsz, ez részletkérdés, hogy melyik..

Ha teherbeesel és megtartjátok a gyereket, akkor lényegében az életednek annyi minőségi értelemben. Normális esetben a gyerekvállalás 25-35 éves kor között történik, eddigre egyetemre jártál, esetleg kiteljesedtél az élet valamilyen területén és egy kiegyensúlyozott nőként nézel szembe a gyerekvállalással, ami ekkor már találóan "gyermekáldás". Így alakul ki egy egészséges felnőtt személyiség, amelyből jó anya válik.

Ha teherbeesel de abortuszra kerül sor, annak vannak szervi veszélyei is, előfordulhat hogy soha többé nem lehet gyereked. De mindenképpen egy súlyos lelkiismereti törés a nem-anya számára (ebben az esetben Számodra), mert: megölted a gyerekedet. (Igazából felbéreltél egy orvost hogy megölje, de ez is épp elég nagy teher.) Ez vagy tönkreteszi az embert önbecsülésileg, vagy nagyon nagy súlyt jelent, amit nehéz cipelni, és már visszavonhatatlan, jóvátehetetlen, igazából szinte letehetetlen.

Mindkét esetben végül dühös lennél magadra, a fiúra, a szüleidre, de legfőképpen csak magadra, és abortusz esetén idővel mindennél jobban vágynál egy gyerekre, de nem éreznéd hogy megérdemled (esetleg nem is lehet, a szervi szövődmények miatt). Mindenképpen egy súlyos rabságba döntenéd az életedet: vagy a lelkiismereted rabságába, vagy a túl korán jött gyermek rabságába, aki a legjobb esetben is (tehát amennyiben nem dobod el őt magadtól) egy hosszú kényszerpályára állítja az életedet és visszatart attól hogy igazán kiteljesedhess. És valószínűleg egyedülálló fiatal anyaként kényszerülnél szembenézni ezzel.

Ez áll apukád aggodalma mögött, no és persze az hogy ezek a lehetőségek olyan szörnyűek hogy képtelen tisztán gondolkozni és értelmesen beszélni veled. (Lehetséges hogy annak az abortusznak a képe lebeg a lelki szemei előtt, amelyet ő okozott, de az is lehet hogy csak más hibáiból tanult.)

Valójában akkor jársz a legjobban, ha tényleg betartod hogy 18 éves korodig pl. nincs testiség (és ivás sem, mert ha eltompul a tudatod, bármi megtörténhet amire nem is emlékszel, csak majd a jön a két csík a terhességi teszten, esetleg a HIV-teszt lesz pozitív), nem engedve hogy egy fiú manipuláljon, érzelmileg zsaroljon stb.

Ebben az esetben kellő rálátásod és önuralmad alakul ki ahhoz hogy biztos lehess magadban.

Ha ezeket a dolgokat tiszta fejjel átgondolod, magad is elkezdesz kicsit aggódni a jövődért. :) Igazából az élet sajnos olyan rövid, hogy egyetlen rossz húzással helyrehozhatatlanul elrontható, mert a kényszerpályák és mellékvágányok ideje visszavonhatatlan veszteség. Ezért kell megfontoltnak és körültekintőnek lenni.

Ha erről döntést hozol (akkor is ha a fiú talán elhagy emiatt, nem lehetetlen, de nagy tévedés azt gondolni hogy ez súlyos veszteség, mivel akkor ő nem is tisztelt és szeretett téged, csak önmagát), akkor ezt mondd el apukádnak, nézd meg hogy mit reagál. :)

A másik félelme ugyebár az hogy "pillangó leszel", ami azt jelenti hogy olyan ferde értékítéleted alakul ki a pasikat és a kapcsolatokat illetően, hogy nem tiszteled a kapcsolatot. Ez megintcsak súlyos (bár az előbbinél jóval enyhébb) mellékvágányokra vihet és azt okozhatja, hogy végül képtelen leszel felismerni azokat a férfiakat, akikkel igazán boldog lehetnél, csupán azokat fogod férfinak nézni, akikkel soha nem leszel az. Ebben az esetben nem fogod érteni, hogy miért vagy boldogtalan, hogy miért vág át minden pasi, és akkor már késő lesz ezen változtatni (általában 40-45 éves korra sikerül csak a nőknek kikecmeregniük ebből, de közben volt egy boldogtalan húsz évük fiatalságban).

Ez csak egy lehetőség, egy veszély, nem biztos hogy bekövetkezne, de a kérdésedre válaszul: ettől félt apukád, csak mivel a lánya vagy, nem tud annyira lenyugodni és tisztán gondolkozni veled kapcsolatban, hogy ezt megfogalmazhassa és elmondhassa. :)

34F