Nem tudom mit csináljak a 14-éves lányommal? Nem akar segíteni semmit.
Három gyermekem van. A 14éves lányom akivel problémám van első gyermek a családban. Nem akar segíteni semmibe itthon hiába kérem. Mindig "majd meg később még ráér" a felelet. Az ételben is nagyon válogat állandóan a rántott húst enné meg ami a foga alá való. Ha valami olyat főzök amit a többiek szívesen megennének ,akkor ő flegmán reagál
" fúj akkor én nem eszek" Kutat a hűtőbe más étel után és gúnyosan meg jegyzi , miért nincs ez+ez itthon. Követelni az nagyon tud. Hiába mondom neki hogy nem lehet állandóan húst enni nem lehet a mai világba válogatni örülni kell annak is, hogy minden nap van legalább egy fajta étel amit az asztalra tud az ember rakni. Meséltem neki , hogy én úgy jártam iskolába , hogy nem kaptam pénzt tízóraira nem pakoltak be nekem a táskába ennivalót, hogy ha nem tetszik amit adnak a suliba akkor ne éhezzek egész nap. Azt kellet megenni amit kaptunk ha tetszett ha nem. Ha meg ettük akkor nem voltunk éhesek a nem ettük meg akkor éheztünk ebédig. Olyan rosszul esik mikor így viselkedik velem olyan csúnyán tud rám nézni mint akit a legjobban utálna. Mit csináljak vele? Gondoltam rá ,hogy nem teszek be neki semmit egye meg ami van a suliba. Jövőre kollégista lesz. Mondtam neki , hogy ott se fognak a szája íze szerint főzni erre Ő majd veszek kaját. Olyan lazán fogja fel a dolgokat. Nem tudom én gondolom-e rosszul. Vagy azért furcsa nekem ez az egész ,mert én nekem nem adatot meg , hogy bepakoltak a táskámba azt ettük ami volt örültünk hogy volt mit.
Pszichológus:
Általában a segítőkészség úgy alakul ki, ha kialakítjuk azzal, hogy bevonjuk a tevékenységekbe mindig a korának megfelelő szinten és megdicsérjük a közreműködését (a korának megfelelő szinten). Voltak ilyenek?
A lázadás nem törvényszerű és a kamaszok nem szükségszerűen ilyenek (az "elterjedt" és a "normális" nem törvényszerűen jár kéz a kézben). Az lázad, akinek nem lázadni nem volt kellemes élmény. Bizton állíthatom hogy sohasem a gyerek kezdi, a gyerek mindig reagál valamire, általában bizalmatlanságra, figyelemhiányra, lényegében tehát szeretethiányra.
A szülő hat a gyerekre, ő formálja tudatosan vagy tudattalanul, esetleg kényszerpályán. (Manapság inkább kényszerpályán, pláne két másik gyerek mellett...) Az hogy mennyire lehettél volna képes máshogy formálni őt, nem változtat azon hogy Te formáltad. Tudom hogy ezzel nehéz szembenézni, de a legrosszabb amit tehetsz, hogy őt teszed felelőssé, ahogy mások sugallták.
Bajtársak vagytok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!