Napok óta szar kedvem van. Mit tegyek?

A helyzet az,hogy egy olyan suliba akarnak a szüleim elküldeni,ahova én nem akarok menni.

Helyi szakközépsuli,és olyan ismerősök lesznek az osztálytársaim,akik utálnak.Megmarad egy csomó fiú osztálytársam,akik a menők közé tartoznak,és már így is engem szidnak mindenhol,és félek,hogyha oda megyek,mégrosszabb lesz a helyzet,és kifognak utálni:/

a suli szószerint egy k.rva képző,voltam nyiltnapon,vicc az egész..egy normális csajt nemlátni..80kg vakolat,feketére/szőkére fesett haj,tökig kivágott felsők,10centis magassarú. tipikus plázacicák..és én nem vagyok ilyen,és nem érezném magam jól közöttük.

ha elmennék egy másik suliba esetleg,egy közeli városba..az nemjó,mert akkor mégjobban egyedül lennék,mert senkit nem ismernék,és fárasztó lenne a bejárás.(60-70km)anyáék nem engednék a kollégiumot,de a pozitívum az,hogy tiszta lappal kezdenék.

közelebb nincs semmi,csak legalja szinű iskolák.

a másik...

Hirtelen úgy érzem,nincsen egy igaz barátnőm. az állítólagos legjobb barátnőm kezd eltávolodni tőlem egy csaj miatt,aki kb 22 színű,és nagyon idegesít h állandóan a nyakunkon van.

a többi barátnőmet sem érzem igazi barátoknak.

kibeszélnek a hátam mögött,és ha baj van akkor nem állnak mellettem.

aztán,apának volt egy barátnője akinek volt egy velem egy idős lánya,akivel nagyon jól kijöttük,de apáék 2 hete szakítottak, a nő pedig nem akarja h találkozzunk:'(

anyával elég jó a kapcsolatom,de rengeteget veszekszünk a továbbtanulás miatt.

apa pedig kinnt dolgozik külföldön,és csak hétvégén látom.

anyám barátja egyszerűen irritál úgy ahogy van, ahogy beszél,ahogy megy,ahogy eszik,ahogy van az egész ember. verte régen anyát,és én nem tudom elfelejteni a régi dolgokat.igedesít h ittvan,hogy velünk él.:/

most is beszólogat,és nagyon bunkón viselkedik.

ha felmegyek a mamámékhoz akkor állandóan ezzel cs.sztetnek h ottlakik e még velünk a pasi.ha hazudok az a baj,ha nem akkor meg rettegek h annyira felidegesítik magukategyszer,hogy szívinfartust kap valamelyik.

a mamám is aggaszt,tiszta depressziós,meghalt nemrég a papám,és azóta teljesen maga alatt van(fél éve)teljesen egyedül van nap mint nap,apa nem tud vele lenni,mert ugye csak hétvégén jön haza. néha kimegyek hozzá busszal,de nem a városba lakik,hanem a közeli faluba,így nem tudok hozzá mindig erlmenni. ha ki is megyek,nem lehet vele beszélgetni,mert szegény már olyan öreg,hogy csak annyit tud mondani h 'egyél drágám' 'hogy vagy kincsem?'. nagyon szeretem,de én ezt nem tudom órákon keresztül hallgatni hogy közli 100× egyél már egy kis rántotthúst.

köszi,ha végigolvastad,bocsi ha hosszú lett,és nem akarom sajnáltatni magam,csak nem tudom senkinek elmondani a problémáimat. vagyis pont az a problémám,hogy úgyérzem,nincs kinek elmondani őket:(

légyszi segítsetek.