Miért baj az, hogy néha az a legnagyobb bajom, hogy elment a net, hülyén áll a hajam, vagy nincs kedvem reggel felkelni?

Talán elkényesztetett kislánynak fogok tűnni a kérdésem alapján, de nem kell ítélkezni. A kérdésem tényleg teljesen komoly, nem provokálásból kérdezem, és nem nézek le másokat. Egész egyszerűen azt nem értem, hogy miért baj, hogy néha kicsi problémáim vannak.. Amikor elváltak a szüleim, az nem igazán hatott meg - tudtam, hogy ez lesz a vége, és egyáltalán nem hiányzik, hogy együtt legyenek -, de rohantak hozzám az ismerőseim, hogy micsoda tragédia, nem kéne ilyen nagy problémákkal küzdenem, hisz' még gyerek vagyok, etc., ha viszont jóval kisebb kaliberű gondjaim vannak, akkor porig aláznak és bántanak, hogy "jajj milyen nagy gondjaim vannak." De most komolyan, csak GYEREK vagyok, tényleg az a nem normális, hogy nem az a bajom, hogy nem futja még kajára sem, hanem hogy anyum olyat főzött, amit nem nagyon szeretek, vagy a fogszabályzóm miatt nem ehetem meg? Nagyon kérek mindenkit, hogy ne bántsatok ti is emiatt, mert iszonyat rosszul tud esni...