Miért baj az, hogy néha az a legnagyobb bajom, hogy elment a net, hülyén áll a hajam, vagy nincs kedvem reggel felkelni?

Bocsánat, azt nem írtam le, hogy NEM szoktam panaszkodni. Nem fárasztok másokat a hülyeségeimmel, és nem írtam, hogy mindig ilyen kaliberűek a gondjaim. Írtam, hogy pl. úgy tudják meg, hogy fel akartam hívni anyumat, de bemondta a hang, hogy nincs elég pénz a kártyámon, és akkor kijött rajtam egy "basszus".

Méghogy nincsenek nagyobb gondjaim? A szüleim elváltak; anyukám férje terrorizál; apukám öngyilkos akart lenni, miután anyum elvált tőle, és csak az új felesége mentette meg tőle, azóta igencsak agresszív; egyszer majdnem MEGERŐSZAKOLTAK és tényleg nehezen menekültem meg; még mindig sírógörcsöt kapok, amikor a szemem előtt van az a kép, ahogy apukám megveri anyukámat; nem régen elvesztettem az egyik papámat, akit nagyon-nagyon szerettem; egy osztálytársam folyamatosan fizikailag bánt, de mégcsak szólni se merek, mert ő TÉNYLEG elkényesztetett, szólna a szüleinek, hogy a pici fiuknak valaki rosszat mert szólni, amit azért nem szeretnék, mert az ikertesója egy barátnőm; a mamám folyamatosan viszi le az önbizalmamat: ha felhív, hogy miújság, és mondjuk elmondom, hogy a Bolyai matek csapatversenyen 30-ak lettünk, elkezdi magyarázni, hogy többet tanulhatnék, mert az unokanővéremék 23-ak lettek, de tulajdonképpen mindennel ezt csinálja. Ezeket se tudja 2 barátnőmön senki, mert én komolyan nem akarok senkit se kiakasztani. Az iskolában is inkább visszafojtom a sírást, mert nem kell velem foglalkozniuk másoknak.

Nem vagyok elkényesztetett.. Akkor lennék az, ha mindent megkapnék, amit szeretnék. Nincs rá lehetőségünk, de ha lehetne, se kéne, mert ugyan minek? A szüleim megtanítottak bánni a pénzzel, nem csak ajnároznak, hogy vegyek, amit szeretnék. Úgyhogy ezt a témát lezárnám... Pont.

És én ezeket nem indulatból írtam, csak hogy valamivel világosabb legyen a helyzet, úgyhogy kérlek, ti se legyetek agresszívek... Köszönöm mindenkinek a választ.