Baj van velem, jól érzem?
16 éves lány vagyok. Igen, tinédzser, és sok "kamaszproblémám van".Egészen hatodikos koromig egy életvidám ember voltam, anyukámmal nagyon jó kapcsolatom volt. Aztán ahogy nőttem fel egyre pesszimistább lettem. SZüleim elváltak, apuval már nem olyan a viszonyom, mint az elején, de szeretjük egymást. Anyu meg depressziós, gyógyszereken él, és erre elkezdett alkoholt inni, amit sokáig titokban "kellett"tartanunk apu előtt. Eközben éltem a kamaszok életét, tetszettek fiúk, de vagy nem volt viszonzott, vagy elrontottam. Színötös voltam az iskolában mindig, a tanulásnak éltem, mert nem éreztem magmat egyenrangúnak a többiekkel, lekúszott az önbizalmam.
Aztán egyszer úgy mentem haza, hogy anyu kihányta az alkoholt(annyit ivott), plusz egy fiúról(aki tetszett) kiderült, hogy iskolát vált, pedig nagyon jóba voltunk...ÖSszetörtem, és elkedztem sírni. Azt hittem pár nap, és túlleszek rajta, de NEM. Ez mind körülbelül március-június óta tart. Járok pszichológushoz, de nem segít. Végig oylan érzésem van, hogy nem bírom, de, hogy mit, azt nem tudom. Rengeteg figyelmet akarok, mégis azt akartam, hogy figyeljenek rám. Telt az idő, mindenki azt mondta, hogy elfog múlni...hát nem, be akartam bizonyítani, hogy engem igenis észre fognak venni....elkezdtem vagdalni a kezemet. Nem azért, hogy fájjon, hanem, hogy a barátnőim észrevegyék.
SZóval:FIGYELEMFELHÍVÁS, pedig megkapom a figyelmet.
De ha ilyet csinálok, az baj....Mit csináljak, hogy helyrejöjjek? Helyre tudnék,d e nicns kedvem. De mégis. Nem tudom, mi ez, de mindenki mondja, hogy jobb lesz, és napról napra rosszabb, sneki nem érti meg mi van velem. VAn barátom is, meg akarom becsülni, amim van, de Nagyon rossz és nem tudom, hogy mi.:( Mit csináljak???
válasza:Gondolkoztam rajta, csak akkor kezdhetek megint mindent az elejétől mesélni, ígyis mire túljutottunk a "történetem elmesélése" részen, az volt kb 6 alkalom, vagy 5, és úgy, hogy heti egyszer mentem...
AZ is megviselt, nem akarom megint az elejétől, és egyszerűen kedvem sincs, pedig ebből ki kell lábalni.
Köszönöm, hogy írtál!:)
válasza:Ne válts pszichológust, inkább kezdj el bízni benne. nagyon nehéz úgy változást elérni, hogy elsősorban nem is neked kéne, hanem anyukádnak.
szerintem . tudom, hogy ez most az egyik legnehezebb dolog, de mégis - próbálj találni vmilyen szakkört vagy hobbit, ami rendszeres és örömödet leled benne vagy költözz el apudhoz. Hobbi lehet akár a lovaglás is vagy az, hogy egy állatalapítványnál állatokat mentesz és gazdit keresel nekik vagy zenélés, tánc, festés, lövészet, íjászat sb. ezekkel, ha sikeres vagy sokkal több szeretetet és figyelmet fogsz kihívni, mint az önagresszióval.
Anyudat félted és anyukád nem tud most eléggé szeretni, ez sajnos nagyon szomorú. neki is sok szeretetre lenne most szüksége, de NEM a te felelősséged az ő élete. Ha anyukáddal nem lehet beszélni, hogy szedje össze magát,akkor megpróbálhatsz esetleg apukádhoz költözni.
Köszönöm a válaszodat.:)
ANyu és apu egy házban élnek, csak elváltak.
Anyu már nem iszik. Tudom, hogy fontos neki a szeretet, még jobban is, mert depressziós, csak ha ezt én nem adom meg neki, ki fogja???
Mindenki azt mondja, hogy próbáljak hobit találni. Régi álmom volt, hogy megtanulok táncolni, de erről letettem.
válasza:pedig akkor érdemes lenne elkezdened táncolni, ráadásul amellett,hogy álmod volt, még kevesebbet is leszel otthon az őrült szülőkkel :) és sok barátot szerzel. Emellett másba is belefoghatnál, nagyon sok jó dolog létezik a világban!
Iszonyú lehet nektek így együtt élni, azért nem csodálom, ha anyukád és te is kivagytok.
mandalákat festettél már? Az is nagyon jó lehet, kézművesség is, abból még pénzt is szerezhetsz magadnak suli mellett, pl.: karkötőket készíteni, gyöngy ékszereket, lószőr ékszereket (teszveszen, vaterán, meska.hu-n is lehet árulni...)
ezek persze csak ötletek. Erős lány vagy, gondolom okos is, egy ilyen helyzetben pedig mindenki könnyen maga alá kerülne. Ki tudsz jönni belőle, ebben biztos vagyok, csak meg kell találnod a céljaidat. Pl. 2-3 év múlva mehetsz akár egyetemre is, koliba és akkor nem kell az elvált szüleidet nézned :)
Anyud nem a te felelősséged, még ha most úgyis érzed. nagyon büszke lehet rád, hogy ennyire szereted!
Köszönöm.:)
Apa is nagyon szeret, azzal nincs gond, Ő tart el minket, anyu nem is fizet tudtommal neki semmi gyerektartást, meg semmit. Apa tartja el az egész családunkat, ami nem kicsi.:)
Csak neki nem tudom elmondani, ha valami nyomaszt.
A táncot két dolog miatt adtam fel: 1. a tanulás. Napi 4 órát tanulok körülbelül, hogy színötös tudjak lenni. Ha nem tanulok ennyit nem megy. Mostanába meg a jegyeim is romlanak.
A 2. ok, hogy nem tudok mások előtt....Testnevelést se tudtam csinálni, mert sírnom kellett, ha mások előtt kellett... Nem érzem magam úgy, hogy egy szinten vagyok velük(TUdom, hogy nem igaz). Annyira rossz érzésem van, és olyan, mintha egyedül lennék, hiába vannak őszinte barátaim . Attól félek itthagynak.:(
A kézművesség nemrossz. Én például rajzlni szeretek nagyon. A családomban azt mondjá, nagyon jól rajzolok, a tanár is lát bennem tehetséget, de akkor se vagyok ELÉG jó.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!