Miért van ez velem? Miért érzem ilyen rosszul magam? A "kamaszkor" csinálná velem? Mit csináljak, hogy jobban élvezzem a mindennapokat?

szia! nekem is totálisan ismerős ez a szitu. csak épp én kb. 12-14 éve éltem át.

én sem voltam valami gizda, és csesztettek a suliban mindenért, ja és egy barátnőm sem volt.

egyszer elmerészkedtem egy step aerobic órára. tök egyedül! és képzeld annyira aranyos embereket találtam ott! ma is ugyanahhoz az oktatóhoz mentem vissza ugribugrizni, most 3 hónapos a kisfiam és nem vagyok valami csini :)

egészen a fősuli végéig jártam oda. rengeteg barátot szereztem és nem utolsó sorban izmokat, ezzel önbizalmat.

szerintem ha érdekel valami, csak eddig nem merted, végy egy nagy levegőt és próbáld ki! megváltozik az életed!

de ha addig szeretnél egy-két megértő, bíztató levelet, nekem is írhatsz! mindig szerettem volna levelezni, de ez pl. kimaradt a kamasz éveimből :)

Szia!

Én teljesen megértelek, általános iskolás éveim alatt végig ez volt velem, Folyton piszkáltak valamiért, ha túl vékony voltam, akkor azért, aztán mikor elkezdtem hízni akkor azért. Ha valakhez szóltam, akkor az volt a baj, de ha csak gubbasztottam, akkor azért kötöttek belém... Elég nagy szívás volt. Én igyekeztem lefoglalni magam, olvastam, rajzoltam, de az az érzés, hogy felesleges vagyok folyton ott volt. Ismerkedj neten, én is ezt tudom tanácsolni, és meglátod, ha találsz valakit, aki hasonló gondolkodású, mint Te, máris sokkal szebb lesz a világ. Ja, és próbálj nem törődni azokkal akik szívatnak, mert csak kínzod magad azzal, hogy foglalkozol velük és ezzel inkább csak ártasz magadnak.

Úristen,és kit érdekel,hogy cikiznek?? Engem 5-6 évig csúfoltak,majd elhagyták. Azóta ilyen bandavezér féleség lettem,és rengeteg barátom lett!:) Továbbá,45 kilós sem vagyok,szóval teljesen átérzem a bánatod. Nekem is volt ilyen korszakom,mikor minden baj volt. De hidd el,csak kamaszkor,kifogod nőni.:) Jam,és 15 éves vagyok,de általában 18-nak néznek,és gondolkodásom sem olyan ,mint a velem egykorúakkal. Türelem,és minden jobb lesz,próbáld megbeszélni a szüleiddel,mondd el nekik a problémáid,vagy vegyél egy kisállatot,akit szerethetsz,és ő is viszont szeret. Esetleg chatelj ,és keress barátokat.

Amúgy meg,csináld azt amit mások is. Menj kirándulni bátran. Vagy esetleg táborba,csupa ismeretlennel,s ott viszonylag könnyen találsz barátokat,még kirándulhatsz is.;)

Hajrá,és kitartást neked!:)

Szia:)

Én nagyon megértelek,sajnos velem is ugyanígy van:(neten tényleg sok barátot tudsz szerezni,nekem ezzel csak az a bajom,hogy velük nem tudok találkozni:(:(.de ne foglalkozz senkivel,ha bántanak vagy megjegyzéseket tesznek rád,engem is piszkáltak,mert elég visszahúzódó és csendes vagyok,és nincsenek barátaim:(.de ne foglalkozz senkivel,mutasd meg nekik,hogy nem érdekel a véleményük,és akkor nem fognak piszkálni,ha látják,h nem érdekel és nem bántanak +vele:)legalábbis szerintem így van.nekem az is sokat segít,ha naplót írok,vagy verseket,ez tök jó elfoglaltság,és nekem segít,ha szomorú vagyok:).szerintem te is próbáld ki.remélem,tudtam segíteni egy kicsit,de ha szeretnél beszélni,felvehetsz nyugodtan msnre.címem:kuruczbetti@citromail.hu