Pszichológus szeretnék lenni. Nagy hülyeség?

az, hogy érdekel egyáltalán nem hülyeség. Engem is érdekelt.

Szerintem is több pszichológust képeznek mint amennyit alkalmazni tudnak (azért írtam így mert egyébként szükség lenne rájuk, csak Mo-on erre sok helyen nincs keret).

Egészségügyben dolgozok így tapasztalatból mondom, hogy a 90%-uk sajnos kiábrándul a foglalkozásából, mert az életben kevés olyan "érdekes" eset, kórtörténet van mint amit a könyvek írnak, ami miatt érdekes tud lenni a pszichológia. Az esetek 98%-a alkoholista, depressziós, mániákus. A nagyobb központokban lehet találkozni különleges esetekkel, ahova viszont elég nehéz bekerülni.

Az, hogy "lisztes lesz aki liszttel foglalkozik", nem igaz. Valamilyen szintű "szakmai ártalom" biztos kialakul, de ezt azért nem nevezném őrültségnek, és teljesen egyén függő. Nem minden tanár akarja otthon is oktatni a gyerekét, mint ahogy nem minden banki szakember nézi egész nap az árfolyamokat...

Szerintem azt tanuld ami érdekel, de járd körbe, hogy tudd mire számíthatsz ne később érjen csalódás!

A pszichiáter nem a pszichológus szakma "továbbfejlesztése", hanem bár egymást kiegészítő, de alapjaiban teljesen más terület:) Ha a csoportmunka és a pszichoterápia érdekel, akkor mindenképpen a pszichológus képzést javaslom, mert sokkal jobb alapot ad ehhez a területhez.

Ha inkább az orvoslás, a gyógyszerelés, akkor pedig a pszichiátriát. Egyébként valóban hiányszakma a gyermekpszichiátria. Ezen a területen kapnál munkát biztosan, ellentétben a pszichológus diplomával, mert borzasztóan túlképzés van sajnos.

Az nem igaz, hogy az ember megőrül, ennek a hiedelemnek az az az alapja, hogy sokszor nem egészséges személyiségű emberek választják ezt a területet (régebben szűrték és most is kellene szerintem), másrészt nem törődnek a saját önismeretükkel és személyiségfejlesztésükkel, nem járnak tréningre. Ez pedig azoknak az embereknek, akik pszichoterápiával foglalkoznak elengedhetetlen!

Amit mérlegelni kell az az, hogy rengeteg pénz és képzés, mire valamire való szakember leszel. Emellett rengeteg idő is. Protekció jól jön mindegyik területen, mert enélkül kicsi az állástalálás esélye.

Csoportot lehet vezetni terápiás céllal is és tréning céllal is. Ez utóbbi a munka és szervezetpszichológia témakörébe tartozik, ami nem egy rossz szakosodás a későbbiekben:) sok sikert:)

Én tavaly doktoráltam, pszichiáter vagyok, és egész kényelmes szakma. Jó fizetés (kezdő pszichiáter 273 ezer), és eléggé vicces a legtöbb "könnyű" esetet végighallgatni. Én időm nagy részében depis tinilányokat kapok, végighallgatom őket, aztán ha tényleg van valami baj, és nem csak öndiagnosztizálás, elküldöm őket egy pszichológushoz. Az én dolgom a szakvélemény és a diagnózis felállítása, a mélyebb pszichoterápiát a pszichológus végzi. Nem vagyok érzéketlen, de olyan érdektelen dolgok miatt állítják fel magukról ezt a téves diagnózist, hogy röhögnöm kell. (elhagyott a fiúm fel akarom vágni az ereimet kategória). Sokan elítélnek ezért a hozzáállásért, de nem azért gályáztam 13 évig az egyetemen hogy tizenévesek gondjaival legyek elhavazva.

Ha esetleg érdekel a szakma, írj privátban, én csak támogatni tudlak, lévén külföldön még többet keresnek, mert ott nagyobb a hiány pszichiáterből.