Ki hogy áll tanulással? Harmadikos a fiam és nap mint nap nyaggatnom kell hogy tanuljon.

Szerintem is jó a négyes. Az én szüleim anno elvárták, hogy mindenből 5-ös legyek és mikor négyest hoztam, az volt az első, hogy megkérdezték, miért nem ötös? Ez nagyon rosszul esett, úgy éreztem Nekik semmi sem jó, mivel az ötösért pedig csak egy vállveregetést kaptam és ezzel el volt intézve. Semmi nagy örömködés, dícséret, pedig igenis megdolgoztam érte. Aztán nagyon szép eredménnyel kijártam a gimit is és a szüleim akarata ellenére olyan távol mentem főiskolára az ország másik végébe, hogy ne tudjanak mindig látogatni. Végre felszabadultam, havonta 1x mentem haza és buliztam ezerrel, ami addig a nagy teljesítmény kényszer miatt kimaradt. Rendesen lezüllöttem, végül már az órákra sem jártam be, a második évben kiestem a suliból és egy ottani lakosú sráchoz költöztem.

Mondjuk jól alakult a dolog, mert most várjuk a 3. gyermekünk megszületését, boldogok vagyunk de a szüleimmel azóta is rossz a kapcsolat.

Tehát nem szabad túl sokat követelni és gondolni kell arra is, hogy ha túl magas a mérce a gyereknek, akkor ez hova fog hosszú távon vezetni. Nem az a lényeg mit akar a szülő kihozni a gyerekéből, hanem hogy mire képes a gyerek és ezt Te látod. Csak légy realista, ne elfogult!