14 és fél éves lányom reggel 5-kor jött haza szombaton. Hogy tudnék rá hatni, hogy ilyen ne forduljon elő többet?

Nagyon sajnállak kérdező, mert hasonlókon magam is átmentem annak idején. Két gyermeket szültem és neveltem fel szinte egyedül. Egyformán szerettem őket egyformán neveltem őket, de egy dologra nem számoltam és sok szülő se gondol, hogy bármennyire jó egy szülő ha a gyermeke abszolút nem reá hasonlít vagy az apára vagy valamelyik ősünkre! Ez sajnos a genetika átka vagy épp szerencsés adománya.

Az egyik gyerekem a fiú, építész lett, egyre többet akart az élettől és nem akarta elfogadni azokat az állapotokat ami itt volt nálunk--disszidált. Ma Kanadában él, de mivel ott nem boldogult építészként, elvégezte az orvosit és azóta is ott él és orvosként dolgozik.Ja a fiú kemény, magának való mint egy buldózer.

A kislányom nagyon szép kislány volt, cserfes aranyos, aztán az iskolába kiderült hogy az apai ágról kapott egy kis genetikai örökséget--a agypapától és a védi mamától-- a legsúlyosabb diszlexiát egy teljes írás, olvasási képtelenséget. Ami miatt lenézték az iskolában annak idején még verték is vonalzóval a bal kezét aztán a fejét-- amiről nem tudtam-- féléve járt amikor dadogóssá vált,-- akkor merte elmondani miért nem akar menni többet iskolába. azon kívül hogy az igazgatót oda csapta az asztalával együtt a falhoz és kivettem az iskolából egy másikba vittem, a másik helyen nem bántották de nem kezelték tisztességesen-- pedig a gyereket szóban mindenre megtanítottam, sőt leérettségizett szakmája lett, még írni olvasni is tud ha nem is a legjobban-- de az önbizalmát soha nem tudtam visszaadni, ráadásul az apai família és a férjei is igen csak kedvelték az alkoholt-- szinte azt is örökölte. Mindig olyan férfit választott aki szerette az alkoholt, megvédte, mert félt az élettől, viszont a megvédlek tipus meg is verte őt is a kórházi ágyakig.

Két gyermeket szült, már azt hittem boldog nő lesz belőle végre és amikor a kisebbik 2 éves lett alkoholhoz nyúlt ismét. Amikor a gyerekek 3 és 9 évesek lettek, akkor pedig itt felejtette őket-- "EGY életem van úgy akarom élni ahogy akarom"

Azóta garázssoron vagy nyáron fóliában lakik.

Tehát se a férjemre se rám nem hasonlít, a fájdalom amit érzek ha rágondolok azt csak az unokáim enyhítik, mit agyúristen mindkét unokánk ránk hasonlítanak, semmi visszamenőleges ökörség nincs bennük!

Szóval sajnos van amikor tehetetlen az ember, mert sokkal erősebbek a gyermekben ősöktől kapott tulajdonságok. Ehhez még hozzá jöhetnek a kamaszkori hormonális fellobbanások akkor sajnos, kezelhetetlenné válik.

Sajnos a mostani kornak vannak nagyobb hibái és nagyon helytelen életmintái is. Ilyenek a diszkók, a tömeges őrjöngések megengedése, amiben semmi érzelem nincs annál nagyobb a veszélye hogy ide oda sodródhat olyan fiatalokhoz, akik már eleve bűnöző hajlamúak.

De ilyen az a menő stílus ami manapság szinte már undorító, a közönséges testiség reklámozása. mint ha az élet azon múlna kinek mennyire van kint a feneke mekkorára felfújt a melle, vagy épp sz.pos szája van feldagasztva... szóval valami eszméletlen az, amit manapság látok vagy bigottakat kell hallgatni téveszmések baromságait vagy a sok divatozó kimondottan még országútnál" is rosszabb nőket akiken mindenki átment" már, akik a tv ben játsszák az agyukat negatív életmintát tanítva a fiataloknak.

Ha pedig alkoholfüggő lesz, akkor nem kötelező méh egy gyerekes anyának, apának se elvonókúrára befeküdni, mert bármikor kisétálhat-- mondván, demokrácia van!

"én most leszek 14- "

Tudnod kellene, hogy mennyire különböztök egy osztályon belül is. Lehet te azt mondod a pirosra piros volt, de az is lehet, hogy az osztályból 15 en feketét fognak hazudni

sajnos nem születünk egyetlen tőről és nem születünk egyformának se és nem nevelünk egyformán se. S nagyon sokan nem képesek tanulni, okulni se a hibáikból.

azt írtad érdekes, mindenki másképp nevel-- igen kedvesem, mert a legtöbbször ahogy mi nevelkedtünk, ahogy minket tanítottak azt adjuk át többnyire mint szülők a gyerekeiknek és aszerint is nevelnek a legtöbben.

Nagyon ritka az olyan ember aki homlok egyenest másképp neveli a gyermekét azért mert azt a nevelési stílust elutasítja vagy épp megveti-- még akkor is ha időnként elmeséli panaszkodva, hogy "az én szüleim akkor és akkor bizony szíjjal vertek, gorombák voltak nagyon... emlékezik ha mesél... és amikor ő nevel már elfelejti automatikusan nyúl a nadrágszíjért, automatikusan agresszív.

Ilyen volt az első férjem, nem csak engem bántalmazott, de a még kicsi 9 hónapos fiamat is megütötte, hogy neki esett az ágynak és májgyulladást kapott, kórházba kellett vinnem.

az egy más dolog hogy én mit adtam azok után a férjemnek, attól kezdve nem féltem tőle de ő annál inkább tőlem még aludni is félt mind addig amig a kisfiam nem lett bilikés és ott nem tudtam hagyni azt az orángután állatot!

A második férjemet szintén szíjjal nevelték, de én már az elején megtiltottam a verést és a közönséges stílust. Nem tűröm azt hogy a nálunk gyengébbet bántalmazással neveljük.

Soha nem bántottam a gyerekeimet, de már kicsi kortól családi törvények, szabályok voltak- ezt alkalmazom az unokáimnál is. Amit megkövetelek legelőször az-az őszinteség- egyetlen hazugság és nincs zsebpénz. Aztán jött nincs mozi, nincs tv.

De mindent kicsi kortól kell elkezdeni- úgy ahogy engem is neveltek annak idején az intézetben, mert én valóban ott nőttem fel, de ott soha senkit nem vertek, viszont állni kellett a ki nem pucolt cipő mellett, vagy mosogatni a konyhán, mivel balhéztunk, tanulni amikor a többi játszott-- vagy épp eltűrni ha a többiek vertek agyon a hálóban, mert miattam nem kapott senki vacsorát.

De a végzettek közül csak ketten züllöttek el az életben, a többi tisztességes családanya lett.

szóval nem csak a szülőkön múlik milyenné válsz "én most leszek 14-" hanem azon is hogy mennyire akarsz több lenni, rendes lenni, mennyire veszed észre a rosszat és mennyire tudsz különbséget tenni jó és rossz között helyes és helytelen között. Mennyire veszed észre a szüleid szeretetét és mennyire vagy képes azt viszonozni is azzal hogy őszinte vagy, és ŐT is szeretni képes gyermeke vagy anyádnak.

Az éjszakai barátnőnél maradásodat pedig nem tartom helyesnek, a Te korodban még nem helyes ezt megengedni, mint ahogy helytelen a másik szülőknek is! Eleve miért kellene ott maradnod? A te korodban még nagyon fontos az elegendő alvás. Akkor pedig minek máshol maradni hisz 9 nél később, nem maradhatnál kívül otthonodból?

Ma őszinte vagy, de ha a hormonjaid robbanni fognak akkor el téríthetnek az őszinteségedtől!

Hogy micsoda? Maga nem csinál semmit amikor azt mondja a lánya hogy majd jön? Az én anyám azt mondaná, hogy mit képzelek magamról, szó sincs róla! Egy kicsit el van kényeztetve, nem? Nem akarok semmit kioktani , én is gyerek vagyok, ne vegye ezt kioktatásnak, csak engem másképp nevelnek és egy kicsit furcsa volt..

14/l