15 éves lányom dacos, hisztérikus és flegma. Úgy érzi hogy a család nem szereti már és elakar a volt férjem anyukájához költözni akit 3 éve nem látott. Mit tegyek?

Szerintem az el akarok költözni dolog egy érzelmi zsarolás, tudatja veled, hogy el is "veszítheted". Ha engeded arra kell gondolni, hogy elvileg jót tesz neki, de mi van, ha nem akar visszamenni, és mi van, ha úgy megy vissza, hogy három hónapig nem mondtad meg neki, hogy mit tegyen, utána pedig nehezebb is lehet fegyelmezni.

Valószínűleg úgy érzi, hogy senki sem szereti, senki sem érti meg... Nem csak a család. Ez a tipikus lázadó, önmagával nem megelégedett tini. Nagy a nyomás ilyenkor a kortársaktól már, hogyan nézzen ki, miket csináljon. Én személy szerint a szigorral egyet értek, én mint szülő nem adom be a derekamat, csak azért mert a többi szülő megengedi a gyerekének, hogy éjszakázzon, fesse magát, korának nem megfelelően viselkedjen, öltözködjön. Csak sokan inkább bármit megengednek, csak nyugton legyen, a gyerek attól függetlenül problémás lesz, sőt önző is.

Szerintem ilyenkor a leghatékonyabb, ha valamilyen állandó, rutinszerű elfoglaltságot segítesz találni neki. Legjobb dolog valamilyen sport lenne. Kipuhatolózni, nincs-e barátnő akivel mehetne pl teniszezni, úszni, vagy valamilyen más sportot csinálni. Amire bérletet vehetnél, hogy el is járjon. Ezen kívül mondjuk moziba mehetne néha barátnőkkel, cukrászdába, stb.

Valami programot amit nélkületek is tud élvezni, és akkor jobbkedvűbben ér haza. De nem szabad abba a csapdába esni, hogy bármit megengedni csak hogy felvidítsuk... és a tiszteletet akkor is el kell várni, ha fenyegetőzik.