Lovaglás furulyázásért cserébe?

Nem tudom, felnőttként hogy viszonyulok majd a történetemhez, de elmondom, mi volt velem.

Másodikban furulyázni szerettem volna, csináltam is három évig. De nagyon rossz volt, hogy mindig mást kellett csinálnom alsó napköziben, otthon írtam házit, gyakorolni, szolfézs, vizsgák, dettó... Én átmentem nyolcosztályos gimibe, mivel ált. suliban ott voltak a tanárok, a mostaniban meg nem, mondtam anyuéknak, hogy így már nem szeretném, elég volt. Mivel keményebb is lett a suli, mondták, hogy oké, hagyjam. Így utólag nagyon örülök, gyűlöltem, és jó, hogy nem erőltették rám. Gondoltam rá, hogy elkezdek gitározni, de így utólag az is tehernek tűnik.

14/L

00:12

http://www.youtube.com/watch?v=Kke2GeO0J2M

Majd ha ezt el tudod furulyázni ,akkor szóld le a hangszert.

http://www.youtube.com/watch?v=doq1MKhRpzg - vagy ezt

Ha anyagilag bírjátok, engedjétek lovagolni. Esetleg a lovardában kaphat valami kis munkát, amiért néha jut neki egy-egy ingyen óra.

4 év alatt már eljutott olyan szintre a furulyával, hogy ha akar, tanár nélkül, saját örömére is zenélhet, vagy később más hangszert kezdhet. Hátha lesz egyszer olyan társasága, ahol menő dolog hangszeren játszani. Ha most nem kergetitek teljes ellenállásba, több esély van, hogy később újra előveszi. Az én lányommal is így történt, mikor kiderült, hogy a gimnázium matektagozata minden évben koncertet ad, ahol ők is felléptek a barátnőivel. Aztán pedig rendszeresen összejártak muzsikálni, mert egy felsőbb éves fiú zeneszerzéssel is foglalkozott, és ehhez kellett egy kamaraegyüttes.(Tényleg zenéltek, hallottam őket, mikor nálunk volt a próba!)

Már mindenki leírta a lényeges dolgokat, de azért én is megírom a véleményemet!:)

Alsó tagozaton én is furulyáztam, mondjuk én zenetagozatra jártam, szóval kötelező is volt, mert tantervbe volt építve.

Nagyon szerettük, a barátnőimmel még néha szünetekbe is csináltuk.:)

Aztán felsőbe már nem volt kötelező, egy ideig még csináltuk de aztán több okból kifolyólag szinte mindenki abbahagyta, vagy átment másik hangszerre.(Kaptunk egy új tanárt aki borzalmas volt, meg hát a kamaszkor ugyebár!:))

És én sajnos teljesen feladtam a zenét, pedig gitározni mindig is szerettem volna,de talán még nem késő!

Viszont a gimis kórusnak tagjai vagyunk többen is a régi furulyás társaságból!:D

Szóval szerintem hagyd, hogy eldöntse, kényszerből nem jó semmit csinálni, lehet, hogy a lovaglást is megunja, de az is lehet hogy sikeres díjugrató válik belőle!

Hagyd, hogy megtalálja önmagát!

Én hetedikes voltam, amikor elmentem táncolni komolyabb szinten, és abban találtam meg a "szerelmet".Azóta abba sem bírom hagyni.:) Most arra van szüksége, hogy biztassátok abban amit szeretne!:)

Remélem segítettem és bocsánat a hosszú történetért!:)

Sok sikert a lányodnak!:)

nálam a néptáncot erőltették a szüleim, 3 éves koromtól jártam kb 11-12 éves koromig, mindig is utáltam, az utolsó időkben már bőgtem anyámnak,h. ne kelljen mennem.

egy idő után abbahagyhattam, azóta is rühellem, nem jó visszagondolni rá, pedig a szüleim táncosok.

zongorázni is jártam évekig, azt én akartam, először szerettem is, aztán 13 éves korom körül elkezdett terhes lenni a dolog, utáltam gyakorolni mindig, a vizsgákat, a szolfézst.

abbahagytam. nem bántam meg, csak most 20 évesen, elkezdtem komolyzenét hallgatni, konkrétan zongorát, plusz több zongorista ismerősöm van, tudom irigyelni őket, kikapcsolódásnak is jó lenne a zongora, de már elfelejtettem.

ezek tükrében én azt mondom, hagyni kell, hogy arra járjon, amire akar, nagyon meg lehet gyűlölni azt, amit csak a szülők erőltetnek.