Nincs senkim, akinek elmondhatnám örömömet, bánatomat (? )
14 éves lány vagyok, és nem igazán vannak barátaim. Lehet, hogy beképzelten hangzik, de sosem jöttem ki a velem egykorúakkal.
Anyával nagyon rossz a kapcsolatom, és apával sem olyan, hogy bármilyen lelki dolgomat elmondjam neki. Soha senkim nem volt, akinek elmondhatnám, ha éppen szerelmes vagyok, vagy ha megbántott valaki, vagy hogy mikor mi történik velem. Pedig olyan jó lenne valaki, akiben megbízok, és elmondhatnék neki bármit. Mindig csak magamban agyalok a dolgokon, ahelyett, hogy kiadnám magamból, amit ki kellene adnom. :)
Mit tegyek? Folytassam tovább ezt a "magányos-farkas" életmódot?
Ismerkedni nem tudok, nem vagyok beszédes típus. Sosem mernék odamenni valakihez, hogy "na ismerkedjünk meg."
Írhatsz nekem is, ha nem gond, hogy 24 éves vagyok.
L
2. kommentelő vagyok
Na szóval, én 13 évig egyedül voltam a nagyvilágban, csak 1-2 barátnőm volt ők sem igaziak, 8.ban szereztem először több barátot, de a gimi az igazi. Állj pozitívan másokhoz, nem muszáj osztályból, lehet évfolyamtárs is :)
Ha gondolod, írj nekem privátot és adok msn címet.
Amúgy 15 éves lány vagyok, anyukámmal szintén nagyon rossz a kapcsolatom, apukámmal sem vagyok valami jóban.
Sorra kezdtem elveszíteni a barátaimat, bár most már kezdek beletörődni. Most nincs egy barátom sem. Osztálytársakkal szoktam eljárni, de még sincs barátom/barátnőm.
Magányosnak érzem magam, sőt már kezdek megőrülni. Mit meg nem adnék egy jó barátért..
nekem is vannak barátaim, akikkel elvagyok, szeretem őket, de olyan igazi legjobb barátnőm mégsincs.
Ha gondolod, írj privit.
14/l
Írj naplót, tudom, hogy nem egészen ugyanaz, de azért sokat segíthet.
Írhatsz nekem is privit ha akarsz:)
14L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!