Ez rendes családban normális?

Hidd el, átérzem. Ugyanez a látszat.. Nagy ház, kutya, a kertben medence, gyerekek stb..

Van egy nagyanyám, aki megkeseríti az életemet. Bár, nem mintha engedném neki ;)) Folyton csak kritizál. Én röplabdázom, és nemrég kezdtem.. Nagy boldogan megyek, elmesélem neki, erre: 'Mért nem kosárlabda? Magasságodhoz azt kéne...' -Úgy hogy már itt eldőlt, hogy meg kell tanulnom lesz@rni embereket ;)

Anyának sajnos egy betegség következtében kihullott a haja. Mondanom sem kell, hogy mennyire nincs önbizalma...

Ráadásul nem könnyít a helyzetén a nagyanyám sem, és apa sem, mert ő nem biztatja anyát.. Nem áll ki mellette. Ezért anya folyton feszült, apa sokat dolgozik. Akkor maradok Én, és a tesóm. Ő még gyerek, tud támaszkodni a szülőkre...Ami nem lenne baj, ha nem érezném folyton azt, hogy őt jobban szeretik, mint engem. Nagyon egyedül vagyok. Családtagok nemtörődnek velem, igaz barátaim pedig kevesen vannak.. Ebből jött az, hogy én is művészlélek lettem, el vagyok a magam kis világában, és alig várom hogy felnőjek. Megyek ki Amerikába, jó életem lesz, és elfelejtem a gyerekkoromat ;)

DE! Addig is most jön még csak a kamaszkor. :) csinálni kell egy csomó őrültséget, kibulizni magunkat, és utána higgadtan csináld azt, amihez kedved van :) Ne érdekeljen soha más véleménye!

Ami pedig a fiúkat illeti, ha jön a nagy ő, semmiképp ne halaszd el, mondván, mit szólnának az otthoniak. Ahogy ők állnak hozzád, te is azt add vissza! És miért tagadnád meg magadtól valaki őszinte szeretetét?! De a fiúk ráérnek.. csak 13 vagy :)

A lényeg hogy nem vagy egyedül, sokan vagyunk ugyanabban a cipőben! Csak nyitottnak kell lenned, és ismerkedj meg hozzád hasonló emberekkel!

Kitartás, remélem segítettem :)

14L

Én is így voltam. csak nekem hozzá jött még h a szüleim akk váltak mikor 13 voltam és apummal meg a baratnőjével kellett laknom...és hát eléggé hanyagoltak. és mindig le voltam tolva valamiért ami tök apróság. igyekeztem figyelembe se venni ezeket a dolgokat. sokat sirtam és panaszkodtam a baratnőmnek és ez segített. aztán ahogy nőttem elmúlt. abbahagyták :)

17/L

kamasz vagy, az ilyen

ugyanakkor ne gondold hogy nem szeretnek, vagy boldog lennének nélküled

csak ahogy neked nekik is furcsa a helyzet

uganis már nem nézel ráluk olyan idealizátltan mint régen

és ezt szülőként is nehéz feldolgozni, hogy az én kicsi lányomnak kinyilt a csipája :)

13/L vagyok.

Jeles tanuló,meg minden..Imádom a zenét,mint a legtöbb tizenéves,és jó kislány módjára olvasni is szeretek...teljesen átlagos,szende kislánynak tűnök,nem igaz?

csakhogy nem SPt hallgatok,hanem AC/DC-t,Linkin Psrkot.élek-halok a rockért,egész nap azt bömböltetem:D szakadt gatya szintén,olvasni horrort olvasok,jah,és a hosszú hajam most levágattam vállig érőnél rövidebbre,jól megtépettem,igazi rockos lett:D:D Jah,és szeretnék egy tetkót az oldalamra.egy idézetet.

meg nagynéném sírbakolt,hogy úgy megbánta már a tetkóját..én meg közbeszólok:de miért?olyan fasza!én is akarok egy idézetet az oldalamra:D meg uncsitesóm kérdezte,h. nem akarok-e elmenni vele fluor koncertre,én meg mondom,hogy fúúj,nem!Inkább a Scorpions búcsúturnéjának magyar koncertjére szerettem volna elmennii,erre megszólal a másik unokatesóm:háhá.én ott voltaam:P..:D a rokonok egész jól fogadják a különböző stílusokat,nagybátyám még mondta is vmelyik nap:miért nem nyíratod fel a hajad,és fested be lilára?Most vagy fiatal!Kár,hogy az én időmbe még nem voltak ilyen klassz dolgok:D az egyik uncsitesóm a kiköpött deszkás gyerek,a másik szintén rockos,a harmadik disney és fluor van,szal átlagos,a másiknak meg raszta haja van:D szal az én családomba minden fajta ember van,és bár elég különböző a stílusunk,mégis elfogadjuk egymást.