Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Tényleg nem vagyok ehhez elég...

Tényleg nem vagyok ehhez elég érett? De akkor mit csináljak?

Figyelt kérdés
Az van, hogy két könyvet szeretnék írni. Az egyik egy öngyilkos lányról szól, a másik meg szintén egy lányról, akit elrabolnak. Az apám szerint ez túl komoly téma egy 14 éves lánynak és hogy írjak inkább ifjúsági regényt, mert ehhez élettapasztalat kell. Meg miért foglalkozok én az öngyilkossággal kérdezte. Meg ahogy ezt szóba hoztam úgy kérdezgettek mintha én azt mondtam volna, hogy meg akarok halni. -.- Most tényleg ne írjak ezekről? De akkor miről? A szüleim azt mondják, hogy írjak ifjusági könyvet, de nem jut eszembe egy sem. Én olyan vagyok, hogy ilyen tragikus regényeket szerettek írni, mert ezzel bemutatom az ember "gonoszságát". Lehet, hogy nem lesz valami jó, de legalább kiírom a dühömet, a csalodotságomat, de ez most beteges? Ha igen akkor mit tehetnék ellene???
2011. jún. 11. 23:46
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
100%
Betegesnek semmiképp nem mondanám, de én inkább blogot írnék, mint könyvet.
2011. jún. 11. 23:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%
Próbáld meg, olyat írj, amilyen tetszik, csak tanulhatsz belőle. Amúgy minden második újonnan kiadott könyv öngyilkos lányról szól, nem...?
2011. jún. 12. 00:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 A kérdező kommentje:
Nem tudom. Komolyan? akkor lehet átírom, hogy mégse legyen az. Csak nem akarok sablonos lenni. Am nem tom mert én inkább Jókait olvassok.
2011. jún. 12. 00:40
 4/15 anonim ***** válasza:
100%

Ne te keress témát, várd meg, amíg a téma megtalál téged, különben erőltetett lesz az egész. Szinte mindegy, miről írsz, csak hagyd, hogy jöjjenek a szavak. Egy idő után szinte magától íródnak a sorok.

Arra azért készülj fel, hogy egy könyvet megtölteni egy történettel nagyon nehéz. Ahhoz sok-sok leírás, jellemábrázolás, egyéb kell, hogy meglegyen a mélység és a terjedelem is. Érdemes eleinte novellákkal foglalkozni. Kötetlenebbek a szabályok, kisebb a terjedelem.

Sok sikert!

2011. jún. 12. 06:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
Én például egy tök életvidám lány vagyok,de soha nem irtam boldog könyvet. Ugy gondoltam ,hogy irok valami teljesen mást ,mint amilyennek látnak. Szerintem nem rossz,de ez egy saját vélemény... sok sikert;)
2011. jún. 12. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:

Szerintem arról írj, amiről úgy érzed a szíved mélyén, hogy 'igen, ez az én témám, erről kell nekem írni'. Ha nem érzed ezt 1-1 téma kapcsán, fölösleges belkezdeni, mert nem lesz olyan jó a mű. Ha úgy érzed, neked az öngyilkos lány története való, ha úgy érzed, erről tudnál leginkább írni, akkor írj erről.

Szerintem ebben a kérdésben nem a szüleidre kell hallgatni, hanem a saját belső hangodra. Az idő valamelyikőtek úgy is igazol. Lehet, hogy a szüleid igazolja, de abból is sokat lehet ám tanulni!

16/L

2011. jún. 12. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
100%

Szia. 14 éves vagyok szintén.

Életvidám, pozitív lány vagyok, rengeteget írok... És egyetlen közös van a "regényeimben": sötétség, szenvedés, fájdalmas leírások. Eszembe nem jutna öngyilkosnak lenni-én így vezetem le. És ez az, amiről beszélni tudok... Ha ezt szereted, írj erről, apukádnak semmi köze hozzá, miről szólnak. Lehet, hogy pont egy ifjúsági regény hozza meg az ismertséget neked-de addig beszélj arról, amiről tudsz. :)

2011. jún. 12. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
Én is teljesen pozitívan gondolkozom, de még nem írtam vidám dalt. Jobb így, mintha mindig depis lennél:)
2011. jún. 12. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:

hülyeség, én is drámákat akarok írni, fogok is, nemsokára el fogok kezdeni egyet, de az nem dráma lesz, csak szomorú.

amúgy élőben meg ilyen pozitívságosság van... :DDD

13/l

2011. jún. 12. 22:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
Írd ki magadból, ami a lelkedet nyomja, írd le, ami jön magától. A szüleid sok mindent nem tudnak rólad és sok mindent elfelejtettek abból az időszakból, amikor annyi évesek voltak mint te most. Kamaszkorban fedezzük fel az öngyilkosságot, meg egyáltalán azt, hogy egyszer tényleg meg fogunk halni - ezt már pszichológusok számtalanszor megírták. Nincs ebben semmi, csak megijedt apukád. Beszélgess vele még erről a témáról, de ne keseredj el, ha nem fog neki tetszeni az írásod - felnőttként és szülőként egy csomó minden más mozgatja (pl. egyből bűntudata lesz attól, hogy ő jó és szép életet akar nyújtani neked, te meg minden törekvése ellenére annyira rosszul érzed magad a bőrödben, hogy az öngyilkossággal foglalkozol... és hasonló gondolatai támadhatnak, hogy ő tehet róla).
2011. jún. 23. 10:17
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!