Ez nagy probléma? Le kéne szoknom róla? Barátnőm szerint nem éri meg. (többi lent)
Én magam ugyan gonosznak és önzőnek tartom magam, talán ezért van bennem valami belső késztetés, mert ha valakinek gondja van, ösztönszerűen pattanok, hogy segítsek. Olyanokat is húztam már ki nehéz helyzetből, akiket alig ismerek, olyanokat is, akik tulajdonképpen utálnak és mindig piszkálnak meg bántanak. ( Persze legjobban a barátaimnak szeretek segíteni :)) Viszont soha nem kapok viszonzást, néha még egy köszit sem, a többség ugyanúgy bánt, satöbbi,ez engem nem tart vissza attól, hogy segítő kezet nyújtsak, de egy idő után van, hogy rosszul esik. Barátnőm már rendesen leszid miatta, azt mondja, 'Lehetne benned annyi büszkeség, hogy ha szemetek voltak veled, nem segítesz nekik!' másik barátnőm pedig: ' Minek játszod el nekik, hogy csicska vagy? Senki sem kért rá!' Tudom, hogy igazuk van, de engem nagyon sokszor szidnak le, ha elrontok valamit, és nekem olyankor szinte senki sem segít, így tudom, milyen érzés, ezért nem akarom, hogy akárki más is részesüljön ilyenben.
Szerintetek ez nagy baj? Azt mondják, ezzel az egész életemet elronthatom :/Leszokjak róla?
Inkább az okát lenne érdemes felderíteni, hogy miért vagy ilyen segítőkész? A legelső mondatod szúrt szemet: hogy magadat önzőnek és gonosznak tartod, és ezt szeretnéd ellensúlyozni. Miért tartod magad gonosznak?
Aki önmagát szereti, saját magával jóban van, és van önbizalma, az úgy segít másoknak, hogy nem vár érte viszonzást, csak pusztán annak örül, hogy segíthet valakin, szeretetből. Te viszont azért vársz köszönetet és hálát, hogy ezzel erősítsd a saját önbizalmadat, de mivel nem kapod meg ezt a visszajelzést, ez csak ront a helyzeten.
Magadat kell szeretned elsősorban, és ennek belülről kell jönne, odabent kell kialakulnia, nem pedig mások véleménye vagy visszajelzései alapján. Ha pedig magadat szereted, és úgy segítesz annak, akinek szüksége van rá, az biztosan hálás is lesz érte - de akkor ezt már nem fogod elvárni. :)
Ha pedig neked van szükséged segítségre, belül is érezned kell, hogy megérdemled, akkor majd nem félsz megkérni rá másokat. Néma gyereknek ugyanis anyja se érti a szavát.
Szóval próbálj meg rájönni az okokra, ha nem sikerül, ne szégyellj segítséget kérni.
Első: Nem, konkrétan nem várok semmit, hiszen már megszoktam, hogy úgy is felesleges, és jól is esik. Az, hogy nem viszonozzák, azzal semmi bajom, csak akkor vagyok kicsit letört, hogyha még utána gonoszkodnak velem...
Önbizalmam egyébként van valamennyi, bár elég gyenge lábakon áll, tudok nagyon bátornak lenni, de nem vagyok hajlandó elismerni magam. Lehet, hogy ezért tartom magam gonosznak, de szerintem tényleg elég alattomos tudok lenni, meg mondák már mások is.
Második: Köszönöm:) Akkor azt hiszem, maradok inkább ilyen, amíg tehetem és tudok segíteni:)
de akkoör kétszínűnek is tánhetsz hogy kibeszéled előtte meg jaaj jaaj.
szóval vagy békülj ki vele vagy nem tudom..
Ha te jól érzed magad, akkor ne szokj le róla.
Az a lényeg, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élj, ha neked ez így jó, neked ez okoz örömet, akkor csak ez számít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!