Most akkor én vagyok a legfőbb közellenség?

egy aránylag kellemes légkörű gimis osztályba járok lassan 2 éve. összeszokott társaság lévén nem sok vita van nálunk. azonban még az év elején jött egy dúsgazdag, de ostoba kis csaj az osztályba. persze mindig ő a menő. mint az a héten kiderült a kedves kislány 3 hónapos terhes. a többiek már idegesítően nagyon sajnálják és a csaj is sajnáltatja magát. óra közepén nekiáll sírni és elkezdi "jaj, mi lesz most velem? hová tegyek egy kisbabát otthon?" megjegyzem akkora házuk van, mint az esztergomi bazilika. engem és még néhány gyereket már nagyon zavar a rinyálása. tegnap el is pattant a húr. utolsó órában, mellesleg egy tz közepén rázendít a sírására. amúgy is ideges voltam, de ez még rátett egy lapáttal. magamból kikelve ezt mondtam neki: akkor lett volna eszed, amikor összefeküdtél azzal a retkes kancigánnyal, aki már szerdán a hír hallatán lelépett és most egy várossal arrébb veri a f@szát!

ennyi kellet ahhoz, hogy mindenki sajnálatát az irántam érzett gyűlölet váltsa fel. még a tanárok is. bár szerintem sokan osztják a véleményem, de nem mondják ki nyíltan.

sokan mondták már neki, hogy menjen haza és ott rídogáljon, de maradt. lehet, hogy a csal felnőttnek néz ki, de ugyanannyi esze van, mint bármelyik másik elkényeztetett kis 16 éves kiscsajnak.

17f