Miért nem szeretnek? Egyszerűen nem tudok ismerkedni Hogyan lehetnék nyitotabb?

Egy 15 éves tinilány vagyok,most kerültem egy gimnáziumba,de nagyon elvágyódom innen.Biztos velem van a gond, mert nincsenek az iskolában barátaim.Máshol azért vannak,de velük ritkán találkozom.Tudom magamról hogy egy kicsit visszahúzódó vagyok,és nehezen barátkozom.Próbálok érdeklődni,beszélgetni a csajokkal,de egy időután mással beszélgetnek.Ez egy olyan osztáály ahol mindenki ismeri egymást,mert a gimi előtt egy általános suliba jártak,aki meg nem az meg könnyen beilleszkedett,de én nem.Nem tudok így csak egyszerűen odasétáni valakihez és beszélgetésbe elegyedni vele,nem tudom miért,talán mert félek a visszautasítástól,nagyon félek.Senki sem szeret velem lenni,pedig amúgy egész jó társaság vagyok,és ha valaki megszólít feloldódom.Mindem vágyam h barátom legyen,akiben megbízhatok.Már a lelkem is kiteszem de semmi.Próbálok beszélgetni,de előbbutóbb kiszorulok.Furcsának furcsa vagyok kicsit,ráadásul anorexiás is voltam ,vagyis még mindig az vagyok,és így nem is tudok meggyógyulni,amúgy sem hiányoznék senkinek.Azért nem vagyok társasági ember,szeretek néha visszavonulni,DE BARÁTNŐRE SZÜGSÉGEM VAN.már-már görcsölve próbálok megfelelni,de semmise lesz.Már minden esté sírok,ennél még a régi suli is jobb volt ahol bántottak ugyan,de legalább egy igazi barátnőm volt.Inkább bántsanak minthogy egyedül legyek,nem szeretnék magányos lenni,de nem tudom hogy nyissak.Vagy törődjek bele hogy senkinek se kellek?Jó acsaládom szeret,meg még néhány barát,de veük csak hétvégén találkozom.nagyonrossz így,gyakran súgdolóznak rólam,midenki iyen csodabogárnak tart.Mit tegyek,hogy ne legyekegyedül?