A legtöbb kamasz utálja az anyját? Vagy csak én vagyok ilyen?

Nem tudom, te pontosan mit érzel, de az utálat talán nem a helyes kifejezés. 17 éves fiam van, gyakran érzem azt, hogy a pokolba kíván. Máskor meg sem lehet vakarni rólam. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy kamaszkorban még szükségetek van a szüleitekre, nem csak anyagi, hanem érzelmi téren is, de ezt az érzést már nem tartjátok helyénvalónak, ezért éreztek haragot. Nincs ezzel nagy baj, csak mindkét félnek kezelnie kell ezt az átmeneti helyzetet.

Remélem nálad is csak erről van szó.

Első vagyok.

Ugye, hogy igazam van? Momentán nem tudtok tisztába jönni azzal, hogy mit éreztek. Ne aggódjatok, anyukátok is volt kamasz, Ő is átment ezen, megért benneteket. Majd kialakul és újra töretlen lesz a szeretet. Nektek talán csak annyi dolgotok van, hogy ne mutassátok ki ezt az "utálatot" túl markánsan, mert egy szülő számára nagyon fájdalmas tud lenni. De megértem, hogy egy kamasznak már nehéz anya pici gyerekének lenni, ráadásul anya még nagyon szeretné, ha azok maradnátok még egy darabig:)

én 18 éves létemre naponta beszélgetek anyámmal 1 órát, van h együtt fözünk, és szeretjük egymást, nálunk sose voltak ilyen problémák:) ő megkér hogy segitsek elpakolni, vagy takaritani, megcsinálom, és amikor nekem kell valami - zsebpénz koncertre, vagy elengedni ott aludni barátnőmnél - ő is megteszi. Kölcsönösség. Megbeszélünk mindent, és sose volt olyan korszakom h kizártam volna:)

18/F

Szia! Szívesen beszélgetnék veled erről, ha engeded, írok e-mailt, mivel itt hosszú lenne.

A lényeg: Pontosan tudom, mit érzel! Én 19 évesen elköltöztem otthonról, Most múltam húsz, férjem van és anyuka vagyok. Tehát átmenet a kamasz, a felnőtt, és az anya közt!

Szívesen segítek, ha itt jelzel, hogy írhatok neked, megteszem!

Én szeretem anyut:) Mi is szoktunk veszekedni de szerintem egy anyát nem lehet utálni. Ő tart el, gondoskodik rólad.. Csak gondolj bele mi lenne veled nélküle!

Én azokat nem csípem akiknek a seggük alá van tolva minden, semmit nem kell csinálniuk és ennek ellenére "utálják" az anyukájukat.. Ez gáz, és érthetetlen!:S

Igazság szerint nem csak a kamaszokon múlik. Tehát nem minden a gyerek hibája. Nekem azért romlott meg a kapcsolatom anyukámmal, mert egy betegségből kifolyólag kihullott a haja. Ennek már több éve, de még mindig nem dolgozta fel. Ennek sajnos nagyon sok (rossz) következménye lett, már nem felhőtlen apukámmal sem a viszonya..(apa nem áll ki mellette) de ez más történet.

Sajnos anyának ezek után kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy engem meghallgasson. Momentán semmit nem tud rólam. persze valamilyen szinten megértem, és türelmes vagyok vele, de nem beszélgetünk sem a fiúkról, sem arról, hogy mi van velem a suliban.. ennek ellenére mindent megad nekem, mert én vagyok számára a legfontosabb, de nincs meg az a jó anya-lánya viszony. sajnos. :(

és erről nem én tehetek. sőt anyu se. úgy hogy nem mindig a kamaszkorbeli kedély változások a felelősek.

14L