Kamaszok! Hogyan lehet titeket rávenni dolgokra, amit mi szülők tudunk, hogy később megértitek, és előnyötökre válik? De ti most nem foglalkoztok ilyesmivel.

Az előttem szólónak csak annyit, hogy nem mindenki olyan tökéletes gyerek ám, és nem mindenkit lehet úgy, olyan módszerrel meggyőzni. A szabályokat viszont le kell fektetni és következetesnek kell lenni.

Nekem nagyon nehéz kamaszkorom volt. Engem az édesanyám segített át ezen, még pedig úgy, hogy rengeteget beszélgetett velem. Most már anyuka vagyok én is, de még csak 5,5 hónapos a kisbabám, de eldöntöttem, hogyha neki beszélgethetnékje támad, mindig meg fogom hallgatni és mindig beszélgetek vele, és az ő szintjén el fogom mondani a dolgokat. Mindig igazat mondok és a rossz dolgokról is beszélgetni fogok vele (pl. cigaretta, alkohol, drogok, bűnözés). Én nem fogok tiltani neki semmit, de ezeknek a következményeiről beszélni fogok neki, nem egyszer és nem kétszer, hanem többször. Fontos, hogy ezekről a dolgokról tudjon, és ő dönthessen ezek ismeretében, hogy nem kell neki, és segítséget adok neki abban is, hogy nem szabad a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hanem szembe kell nézni velük és megoldást kell keresni rájuk.

A higgadt, precíz, megbízható 17 évest én is örökbefogadnám, de sajnos nem minden gyerek ilyen, és ez nem a szülő hibája feltétlenül. Tudom, mert van egy "rossz" és egy "jó" gyerekem is, és mindkettőt én neveltem.

Sajnos a kérdezőnek nem tudok válaszolni. Az egyikkel automatikus a jó viszony, a másikkal kezem-lábam töröm egy elfogadható szülő-gyerek kapcsolatért, mégse megy.

Ha nagyon fontos a dolog számomra, próbálok kompromisszumot keresni. Pl. buliknál, ha megígérem hogy nem részegedek le, akkor tartom magam, és csak a spiccig iszok.

Tanulás.. nem szükséges egyelőre. A buszon 10 perc alatt átnézem az anyagot úgy, hogy ötösre felelek belőle. Majd ha bejön egy egyes-sorozat, akkor már tudni fogom, hogy több időt kell szánnom rá. Addig meg maradok ilyen kis "hülyegyerek" :))

Rendrakás, meg ilyesmik: sima ügy. Ha fel is idegesednék, veszek egy nagy levegőt, és beleképzelem magam a szülőm helyébe, nem akarok púp lenni a hátán. Amint hívnak, ugrok és segítek nekik.

És érdekes módon, még nem kellett se büntetniük, se kényszeríteniük. Mindenre van megoldás, ha képesek a felek engedni az érdekeikből...

14f

(Megint sikerult felhuzni magam!)

Meghogy szomoru, ha egy szulo ilyen kerdest rak fel? Szerintem inkabb az a szomoru, ha egy szulo termeszetesnek veszi ezeket a dolgokat, a gyerek jo tanulo, peldas magaviseletu es a dolog le van zarva. Jol megneveltuk a gyereket. Kozben a gyerek retteg, ha rosszul teljesit, bemagol mindent, gorcsosen meg akar felelni, es ha kiszabadul par orara a szuloi szigor alol, akkor iszik, cigizik es miegymast kovet el, aztan hazamegy mint egy jogyerek es folytatja a hazug boldogsagot.

Nagyonis tiszteletremelto, ha egy szulo kivancsi a gyermeke es mas kamaszok velemenyere, csak igy lehet egyensulyt teremteni, ha mindket fel meghallgattatik.

Szerintem ez mindenkinél más. Én például utálom, ha rám parancsolnak, kiabálnak velem és hasonlók, attól csak dacos leszek. Viszont a tanulást magamtól fontosnak tartom, érdekelnek a jegyeim, és teszek is értük, így volt ez már kicsi koromtól. A jó jegy nekem fontos, nem nekik szerzem őket, de persze örülök, ha büszkék rám a szüleim. Bulizni sem járok el, úgyhogy ebből sincs baj, még el is engednének, de én nem akarok.

A rendrakás meg a korán lefekvés már egy más téma, ezekben nem vagyok túl jó, és utálom, ha rám parancsolnak, hogy na most feküdj le, még akkor is, ha előtte elhatároztam, hogy mindjárt lefekszem, dacból fennmaradok még. A rendrakás ugyanez, ha úgy érzem (magamtól), már takarítani kéne, akkor rendet rakok, vagy ha vendégség lesz vagy hasonlók. Szerencsére ezt a szüleim is elfogadják, úgyhogy nincs köztünk sok vita. :)

16/L

Annak idején, amikor én kamaszként kezdtem volna hanyagolni a tanulást, anyukám bevitt a munkahelyére. Betanított munkás volt. Egy kis valamibe, amin 2 lyuk volt, kellett beledugnia egy "U" alakú drótdarabot, majd ezt egy villára húzva a drótdarab szabad végét betekernie. Az egész drótdarab nem volt nagyobb 2-3 cm-nél. Megmutatta, hogy hogyan kell, mire figyeljek és megkérdezte, ki akarom-e próbálni. Mondtam persze, majd elkezdtem, kb. 10 percig csináltam, aztán mondtam, hogy elég. kérdezte, miért. Mondtam, hogy mert már unom. Erre ő elmagyarázta, hogy ő ezt már évek óta, napi 8 órában csinálja. Ha gondolom, jöhetek mellé dolgozni a 8 általános után, de ha nem akarom ezt, és ehhez hasonló munkákat csinálni egész életemben, akkor húzzak bele a tanulásba.

Nem volt kiabálás, veszekedés, fenyegetés, vesztegetés, stb. Mégis megértettem és nekiálltam rendesen tanulni.

Én is ezt próbálom a saját lányomnál: megmagyarázom neki, hogy mit miért kérek tőle. Egyenlőre működik!