Ez illetlenség volt?

az egész karácsonykor kezdődött, amikor kaptam egy pólót. amint megnéztem, hát az nagyon wááááá volt. finoman szólva baromira nem való hozzám. akartam mondani, hogy "ez nem igazán passzol hozzám", de karácsonykor kivételesen elfojtottam az ünnep alkalmából és mosolyogtam, ahogyan azt illik. azt nem akartam mondani hogy "vegyed má vissza!" szal törtem a fejem, hogyan is szabadulhatnék meg tőle. tegnap eszembe jutott, hogy odaadom a bátyámnak. akkor még jó ötletnek tűnt, de voltam olyan marha, hogy nem szedtem ki belőle a papírokat. amikor odaadtam neki kérdezte, hogy honnan is van ez? én mondtam, hogy ez csak egy öreg póló a szekrény aljából és megkérdeztem, hogy használná-e? ő persze igennel válaszolt. amikor aztán közelebbről megnézte meglátta a papírokat. amikor kérdezte, hogy ezek miért vannak benne csak annyit mondtam, "boldog karácsonyt! bocs a késésért, de elfelejtettem hol volt." örült neki meg minden, de engem mégis izél a tudat, hogy nem karácsonyi ajándékot adtam neki, hanem csak egy nemkívánatos holmit. akkora szemétnek érzem magam.