A lányommal nem lehet bírni, mit csináljak?

Hasonló cipőben járok, az én lányom is 17 es fél éves, ugyanaz a sztori, csak én nem tudok abortuszról és a jegyei is jók, a drámák stimmelnek, de ilyen problémára nincs megoldás, mert:

1- minden gyerek más.

Ami 1 gyerekkel működik (ölelgetés, barátnőként kezelés ) nem működik a másikkal : például az én lányom nem tűri az ölelgetést, es nem szívesen cseveg velem, időt kell rendeljek nála, pedig jófej, laza humoros anyuka vagyok, még tanácsot is kér tőlem fiúkról ilyesmi, megbízik bennem.

Namármost aki öleli a lányát és barátnősködik vele es van kivel az azt mondja rám, ez az anya biztos ott téved hogy nem ölelgeti a lányát és túl szigorú.

Más gyerekét a legkönnyebb nevelni.

De mint mondtam, minden gyerek más.

2- más mindegyiknek a genetikai háttere, temperamentuma, van amelyik nyávogós bújós, otthonülős, introvert, van amelyik duhaj, ezer barátja van, folyton bulizik, nyugtalan, poligám típus stb.

Ezért ne ítélkezzünk mi szülők egymás fölött! Nem szép és nem okos dolog!

Ha valaki egyszer rászól gyerekére es az rögtön ráhallgat, azt hiszi a szófogadatlan gyerekekre nem szólnak rá!

3 A te lányod ha ilyen lett, lehet hogy traumák miatt lett ilyen, nem tudhatod hogy pontosan hogy is érezte magát az apjánál, az én lányom traumatizálva volt, mert folyton mosta az agyát ellenem es fordította ellenem, ezzel szórakozott, remélve hogy én emiatt szenvedni fogok. A gyerek súlyos stresszt élt át emiatt, habár hazaköltözött végül szerencse folytán, mert összevesztek, az apja igazsagtalanságai miatt, még mindig idegileg tönkrevan, ha ottmaradt volna, kárt tett volna magában esetleg vagy pszichiatrián végezte volna.

Azt tanacsolom legyen türelmed, hagyd először nyugodjon meg, pihenje ki amiket átélt és a helyzet magától normalizálódhat, egyelőre ne nyüstöld szabályokkal, takarítással, legyen olyan mint egy szanatórium az otthontok számára.

Kedves 22-es

"Munkám miatt elég sok ilyen gyerekkel találkoztam, ilyenkor már nincs visszaút, ez a hajó már elment. Rövidesen elkezd majd drogozni, bűnözni."

Ha te ezt ilyen tisztán látod, tudsz neki valahogy segíteni? Vagy teljesen leteszel róluk, és hagyod őket tovább szenvedni, és esetleg a drogtól meghalni?

Óriási a felelősség rajtad, és rengeteget segíthetnél nekik, ha tudod, hogyan lehetne. Vagy feladod helyettük is?

#26

Hát ez jó. Próbálod rám nyomni a felelősséget és próbálsz bennem bűntudatot kelteni, azért mert más gyerekét, ahogy a kérdező fogalmaz: "nagyon laza gyeplőn tartották". De nem jön be. Nekem is van egy lányom, de neki el volt/van kapva a frakkja, mikor olyan a helyzet.

Nem véletlen írtam a kérdezőnek a 22. kommentemben, hogy ez a hajó már elment. 18 éves lesz a lánya, nagykorú, azt csinál, amit akar. Ahogy a kérdező írta: piázott a lány, bukdácsolt a suliban, dráma a pasikkal, abortusz (gondolom felcsinálták részegen a diszkó WC-ben), és akkor még az is kérdéses, miért került az apjához egyáltalán. Nem nehéz belátni, hogy most már nem nagyon van mit tenni. Pszichológus talán tudna segíteni, aki rámutatna, hogy keressen egy normális célt az életben, persze ehhez a lánynak is bele kell egyeznie, és el kell járnia hozzá. Mindez hónapokig tartana, és sok pénzbe kerülne.

Könnyü azt irogatni,hogy kérjék szakember segitségét de a lany eleve elzarkozik ettöl. Azon lehet segiteni aki igényli,kéri és maga is tesz azert,hogy jobb legyen neki: Segits magadon isten is megsegít.

Bonyolitja a helyzetet,hogy nagykorú. Onnantól felelős a tetteiért. Nincs ott apu-anyu hogy kihuzzák a szarból.