Elsősorban tiniktől kérdezném: a lányom távolodik tőlem, mit tehetek? 12 éves. Szerintem normális szülők vagyunk, támogatjuk, meghallgatjuk, megkapja amit szeretne, nem kell itthon csinálnia kb semmit, csak tanuljon.

Ilyenek a kamaszok.

Ez kamaszkori sajátosság.

Kamasz. Én is ezt csináltam, felnőtt fejjel meg is bántam. Elmúlik.

Ilyenek a kamaszok, ha szarul vannak nevelve. 12 évesen főleg, ha így viselkedik.

Üdv a klubban. 13 éves lányom van, kb fél éve alig látom mosolyogni vagy nevetni. Tanul egész nap, csak a barátnőivel szeret beszélgetni. Itthon bezárja a szobaajtaját és elvan a kis világában. Kitapasztaltam, hogyha nem megyek be hozzá, akkor ő kijön és mesél egy-kèt dolgot. Amíg nyaggattam és bemászkáltam hozzá, addig semmit sem mesélt. Sokat olvasgattam a témában, ilyen a kamaszkor. Kitartást. Van egy 10 éves lányom is, már készülök lelkileg.

Kamasz lesz rosszabb is :)

11 éves lányom is ilyen, mióta beindultak a hormonjai a mellnövekedéssel 8 évesen. Amit tehetsz: Jófej leszel, de szigorú. Érdemes kicsit többet várni, majd engedni belőle, ha meg tényleg keveset vársz, nyugodtan mondd meg neki, hogy nagyon keveset vársz tőle. Magyarázz sok dolgot logikusan, viccelj, mesélj a napodról(de ne sokat), vond be a te életed témáiba minimálisan, és akkor ő is bevon az ő élete témáiba. Szerencsére ilyen téren nekünk jó a kapcsolatunk a gyerekkel, a flegmázásra és indokolatlan nyafogásra tőlem mindig fejmosást kap meg érveket, amire meghátrál, mert hát.. nincs igaza. Ilyenkor emlékeztetem, milyen kapcsolatban is állunk és mit engedhet meg magának és mit nem.. Amúgy segítve és támogatva van, de csak amíg tudja, hogy "hol a helye".. illetve nálunk még bevált, ha "fontos" feladatban kéred a segítségét, pl valamit fizessen be, vegyen meg, vagy kikéred a véleményét valami közepes dologban, mittudomén van-e ötlete mit vegyél valakinek az ünnepre. Mi sokat nevetünk és sokat tudok róla, az életéről, gondolataira, de sokszor nő a fejemre is, mikor elfelejti, milyen a viszonyunk és átlép határokat. Illetve.. én mindig többet ölelem kicsi korától, mint akarná, így mikor elhúzódik játékra veszem, ha épp úgy érzem kell, akkor azért még idebújik, nagy tiltakozások árán, de szerintem szüksége van rá, hogy úgy érezze nem ő akar idebújni, hanem miattam teszi meg, de igazából jó neki, csak nem akarja a büszkeségét és a nagygyerekségét föladni.. Persze én látom a lányomon, hogy épp mi van, hogy érzi magát és mire vágyik, vagy gyorsan olvasok a jelekből, mert kb minden az arcára van írva.

Normális. Ne akaszkodj rá, hagyd meg a szabadságát. Ölelést, puszit ne erőltesd. Régen a kislányom nagyon bújós volt, sokat puszilgattam, ölelgettem. De ahogy kamaszodni kezdett, szólt, hogy ne pusziljam meg engedély nélkül. Időnként megkérdezem, megpuszilhatom-e,ha engedi, megpuszilom, megölelem, de nem támadom le, tiszteletben tartom a határait. A házi munkába besegítést viszont követeld meg. Legyen legalább néhány feladat, ami az övé. Nem kell veszekedni vele, csak bírd ki, ha vágja a pofákat, de ne engedj. És persze ne támadd le random, amikor éppen mást csinál, hogy porszívózni kellene. Legyen egy megszokott rend, ami kiszámítható a számára. Nálunk nincs sok: heti egyszer hétvégén rakja rendbe a szobáját, porszívózzon ki. Ha használta a konyhát, mosogasson el, hagyjon rendet. A tiszta ruháit rakja el, a piszkosakat a szennyesbe. Néha segítséget kérek vásárlásban, nagytakarításban.