ANYA, mennyire fontos a kamaszgyereked életében, a külsőd?

Én már nem ma voltam tini, de anyukám kifejezetten nagydarab volt mindig, nem igazán ad a külsejére és stílusérzéke sincs nagyon.

Ez engem bevallom, volt, hogy zavart, de ez belső indíttatás volt, SOHA egyetlen ismerősöm sem cikizett miatta, szóvá sem tették, sőt, imádták az anyámat, mert nagyon jó a humora és szórakoztató személyiség.

Szerintem ilyen téren nem, vagy inkább nagyobb részt nem a külső számít.

Amikor én voltam olyan 9-10 éves, akkor tűnt fel,hogy az anyukámnem olyan szép. Nem volt pénzünk divatos ruhákra. Csak azt tudta hordani, amit másoktól kapott. Nem sminkelt, és természetéből adódóan telt idomú volt.

Én sosem szégyelltem őt. Inkább sajnáltam, mert már valahogy akkor éreztem, neki nehezebb dolga van a munkahelyén és a társaságokban. Erről néma mesélt is. Együtt éreztem vele.

A szép embereknek bizonyítottan könnyebb dolga van, de nem hiszem, hogy a MILF-nek kellene lenni ehhez.

És nem azért mert nem vagyok az (inkább világéletemben a "szomszéd lány"-típus voltam, nem a "dög"), de szerintem kifejezetten taszító, ha valaki 40+ mindenét kiteszi és a szexuális kisugárzását tolja előtérbe az érvényesülésnél, mint a videóban van.

Én már harmincas vagyok, de engem tiniként iszonyat zavart, hogy néz ki anyám. Világ életében ápolatlan volt (korán őszült, de képes volt 5-10 centire lenőtt hajjal mászkálni), nagyon ronda ruhákat hordott. Persze a legnagyobb gondom az volt, hogy akkoriban alkoholizált, mindig féltem, hogy tudják róla, ez erősítette a szégyenérzetemet. Szégyelltem őt, nem akartam vele mutatkozni.

Nagyon zárkózott is lettem kamasznak, a mai napig gondom van az öltözködéssel, hogy mi áll jól, nem nézek-e ki hülyének. Húgom is ezzel küzd.

Akkoriban nem kaptam megjegyzést anyámra, csak mostanság. A fodrászommal bizalmas a viszony, ő meg merte nekem mondani: "Anyukádra rossz ránézni"