Hogyan látjátok ezt a helyzetet?

Nézzétek, az a furcsa helyzet van, hogy a sajat egyszem gyermekem gyűlölettel viseltetik irántam.

Nincs miért egy anonim oldalon fényezzem magam, hazudjak szépeket, tényleg nem értem a helyzetet!

Tervezett gyerek volt, olyan lett amilyenre vágytam, egy nagyon édes és szép kislány.

Végül egyedül neveltem, elváltam mert a volt férjem gonosz ember volt, ez az ósdi szó talál rá a legjobban.

Neki mindent megadtam, új cuccok bébi korától, ket par ecco csizma telente, barbie babák garmadája, amit szeme szája kívánt.

Kaja is az volt amit rendelt.

Nem szerette ha puszilgattam, amúgy kifele nagyon baratkozós volt, de nem szerette a babusgatast, ami abból állt, hogy megöleltem es a homlokát pusziltam.

Nem vagyok pedo se perverz tudom hol a határ!

Meg aranyos is volt a kis hisztijeivel.

Nem tudtam rá haragudni.

Megertettem, hogy meg kell várni amíg ő jön. Többnyire akkor jött, ha sírt.

Nem hoztam pasikat a házba!

Nem rekcumozták idegenek.

Most mar elérte a tinikort, 17 éves, es teszek veszek körülötte, rendet teszek a szobajaban, h ne stresszeljem, akkor mikor nincs itthon, főzök, mosogatok, töltöm fel a hűtőt, szólok ha kész az étel de AZ IS idegesíti, sokszor rámsziszeg, hogy te hulye kur.a, meg borzasztó szavakat!

Ma jöttem rá, hogy amíg kiszolgalom es örülök, hogy evett, hogy jól van, ő közben gyűlölködve néz. Szinte naponta leriba..oz, csak mert hívom enni, ha kimegyek a konyhaba amíg eszik, foghegyről szól, muszáj itt legyél amíg eszek?

Tehat ha kimegy oda en be kell vonuljak, együtt enni velem nem akar szó se róla (nem vagyok büdös, se gusztustalan, egy apolt közepkorú nő vagyok, nincs műfogam)

Ha bekopogok a szobajaba, hogy kerdezzek valamit, mindig azt mondja: kifele!

Elég, kifele!

Miközben nevetgél a barátnőivel, ugyanis a külvilágban tud viselkedni, es népszerű. Sok a barátja sokat bulizik!

Jótanuló!

En rengeteg penzt is adtam neki, h erezze jól magát .

De velem visszagondolva, sose volt kedves.

Mindig éreztette velem, hogy semmi nem jó amit csinalok, nehogy elégedett legyek magammal, ha vettem új bútort lefitymálta, ha mertem a kérdezése nélkul venni, ha veszek kaját, húsokat stb es örülök, hogy milyen finomat fogok főzni rögtön kezdi mit kepzelsz, en pont azt fogom akarni enni nekem épp más kell!

Mintha zavarná, hogy elégedett vagyok magammal, letörölné a mosolyom.

Megszól mindenért, meg hogy nem vittem többre az életben, hogy lúzer vagyok stb

Olvastam egy cikket, hogy neha a sajat gyerekünk is toxikus tud lenni. Kezdem érezni, hogy ez igaz

En tenyleg érte éltem.

Minel tobbet kapott tőlem, annal jobban gyűlölt.

Az exem is egyszer mondta, hogy ez a gyerek ha kedves vagy vele megőrül.

Azt is észrevettem, hogy akik gonoszak vele, semmibe veszik, azokkal kedves.

Az az érzésem, hogy fontos mérföldkőhöz érkeztem, ahol be kell lássam, hogy amit másokert tettem semmit nem ér!

Őszintén nem tudom, hogy ebben a gyűlöletében mikor es hogyan állna be változás, nem látok erre reményt már.

Az okát nem értem. Vajon szkizoid vagy autisztikus, vagy mi lehet mert úgy tűnik, hogy ezt az arcát csak nekem tartogatja!

Elmondja mindennap h egy rohadt rib..c vagyok. Csak mert segíteni akarom. Ez a válasz, ha kérdem, hogy éhes e.

Azonkívul mindennap szerét ejti, hogy egy órát ordibáljon cirkuszoljon, valami okot talál, hogy kiabálhasson, torka szakadtából.

Kicsi korában is csinalta ezt h sírt es hisztizett naponta 1-2 órát. Mondta h jön a hiszti es nem tudja megállítani.

Most ugyanez van csak rövidebb ideig tart, de olyankor kötekedő.

Ti hogy látjátok elmebetegség lehet emögött?

En meg ilyet nem lattam, hogy valaki jót kap es rosszat kap vissza!