Hogyan látjátok ezt a helyzetet?
A testvéremmel való konfliktusról szeretnék kérni véleményeket.
Leírok szituációkat és kérlek írjátok le a véleményeiteket róluk.
Első szituáció:
Eszik a főztömből erre megjegyzi, hogy ezt múltkor XY is főzte, de valahogy ő nem így csinálta, az övé jobb volt szerinte. Ez még elmegy.
Második:
Szóba jött, hogy valamelyik nap sütök majd, erre elkezd hányást imitálni, meg fojjolni, és megjegyzi, hogy Fojj az múltkor is nagyon szr volt.
Aztán az utolsó:
Hotdogot készítettem. Belepakolgattam gondosan mindent, mivel elég nagy adagra sikeredett és késett is ezért időközben szét esett a hotdog, eldőlt.
Nem csináltam nagy ügyet, vissza pakoltam.
Mikor megérkezett, ránéz, erre megszólal: Ez mi?? Ez hogy néz ki? Én nem szeretem az ilyen minden bele cuccokat.
(Na most a minden bele cucc igazából az volt, ami egy hotdogba való: Virsli, karamellizállt hagyma, paradicsom, uborka, saláta, ketchup, mustár.)
Én: Már eléggé érzékenyen érintett ez a dolog, mivel már előtte is beszólt a főztömre. Ezért azt mondtam neki nyugodt, kimért hangon, hogy én szívesen megeszem, ha nem kell vagy kiadhatjuk a kutyának, legalább finomat eszik ő is.
Ő: elkezd ilyen gúnyosan vigyorogni, és azt mondja: " Na szinte tudtam, hogy kiakadsz, mert te ilyen vagy, túlreagálod, te minden szaron kiakadsz."
Én: Nem is értettem hirtelen, hogy mi ez a hangnem, meg mit személyeskedik.... de próbáltam nyugodt maradni. Csak ennyit mondtam: Mondtam már, ha problémád van vele, akkor nem muszáj megenni.
Ő: Felháborodott hangon: Most akkor mit egyek, menjek és egyek mást? Semmitől jobb.....
Kis csend. Végig gondoltam az egész szituációt, és mivel már nem először fordult elő, hogy a főztömre megjegyzést tesz, annyit mondtam, hogy Miért kell ezt, miért teszel megjegyzéseket, mi bajod?
Ő: Mit? Csak a véleményem mondtam el. Nem lehet?
Aztán lecsapta a telefont az asztalra, és felemelte a hangját, hogy Mert, most mit mondtam? Azt, hogy te szrt csináltál? Elmondtam a véleményem.
Erre mutogat az ételre és kérdezgeti, hogy Na szerinted, nézz rá... Most mondjam, hogy mi a bajom vele? Nem látod?
Én: Kikerekedett a szemem azon, hogy lecsapta a telefont meg azon, hogy elkezdett kiabálni... Csak lestem, hogy ennek meg mi a f... baja van. Aztán mondtam, hogy "Nem azzal van a baj, ha valaki elmondja a véleményét, hanem a stílussal, ahogy mondod. "
Aztán még dörmögött az orra alatt, én meg otthagytam, mert annak, hogy csapdosódik meg a hangját felemeli semmi értelme. Így nem lehet beszélni normálisan.
Fogalma sincs, hogy mi a problémám, azt hajtogatja, hogy "Hisz csak a véleményem mondtam el".
Az a vicc az egészben. hogy mások dícsérik a főztöm, örömmel eszik. Értetlenül állok tényleg, hogy miért csinálja ezt. Nem azzal van a baj, hogy valakinek valami nem tetszik. Hát Istenem nem vagyunk egyformák. Azzal van a baj, ahogyan közli és ahogyan viselkedik.
A második példánál, amikor hányást imitált, akkor is utána meg akartam beszélni vele, hogy ez nagyon bunkó dolog, miért csinálja ezt. Erre ott is ugyanaz a válasz, hogy hát ő csak a véleményét mondta, nem lehet? Aztán engem állít be túl érzékenynek.
Nem érti meg egyszerűen, hogy nem megfelelően közli. Nekem eszem ágában sem lenne, hogy így fejezzem ki a nem tetszésem.
Most az utolsó hotdogos sztorinál, mikor kaján vigyorral mondja, hogy " Na szinte tudtam, hogy kiakadsz......." Ebből nekem az jön le, hogy keresi az alkalmat, hogy le tudjon értékelni, és ha kiállok magamért, akkor jön az, hogy túl érzékeny vagyok. Direkt generál egy ilyen konfliktust. Tényleg nem akarom magam jobb színben feltüntetni, de volt már példa, hogy megkóstolták amit sütöttem és azt kérdezték, hogy ez igen van érzékem hozzá, nem akarok ezzel foglalkozni. Ezt csak azért, hogy nem az a helyzet, hogy moslékokat főzök és kiakadok, hogy nem ízlik a főztöm. Mert van önkritikám és beismerném, ha tényleg olyan gusztustalan kaját raktam volna elé. Itt a probléma az, hogy leértékel, aztán, ha kimutatom, hogy rosszul esik, mert én tényleg szívvel lélekkel főzök, akkor pedig kiakad. Megfordítja a szituációt. Nem abban látja a problémát, hogy ő mit hogy mond, hanem abban, hogy nekem ez rosszul esik. Kicsit hosszúra sikeredett, de le akartam írni minél részletesebben a dolgot, hogy átlátható legyen. Én úgy látom, hogy megszüntetem ezt a dolgot és csak olyannak főzök, aki értékeli, mert már betelt a pohár.
Hú, van, ami ezt vêgigolvassa? Óvodások vagytok?
Nem kell neki főzni, ha mindig bsszólogat és kész, minek nártírkodsz?
Ne haragudj, de én sem olvastam végig. Innentől kezdve én megmondanám neki, hogy ha nem tetszik amit főzök, akkor főzzön magának, nem kell neki olyan kajából ennie ami nem ízlik neki 🤷🏻♀️
Szüleitek nem mondanak semmit a bunkó viselkedésére?
A probléma azért veled van, mert nyilvánvalóan nem szeret a testvéred, magát sem, de ennek ellenére te meg akarsz felelni és mártírkodsz. Nem készítesz neki semmit. Ennyi.
Semmi más tanács nem fog beválni, kizárólag ez.
Ugyanis kommunikálni csak olyannal lehet, akivel ugyanazt a valóságot nézitek.
A nagyvonalú megoldás: zárd rövidre azzal, hogy nem főzöl neki. Ha ezt kifogásolja, akkor közöld kimért hangon, hogy úgy láttad, nem ízlik neki a kajád, hát oldja meg szépen magának.
A bunkóbb megoldás: ha ő készít kaját, játszd el te is ugyanazt, amit ő.
én végigolvastam.
szerintem se főzz neki többet. ;)
de úgy látom nagyon különbözőek vagytok és szeret téged hergelni.
jobb lenne ha a tesod kinőné ezt a stilust, gyerekes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!