Ti hogy látjátok ezt a helyzetet? Nagyon kétségbe vagyok esve, bővebben lent.
A problémám a következő:anyukámmal élek,egy nehezebb szakra járok egyetemre.Tudom,hogy nagyon sokan dolgoznak ebbe a korba,de én nekem sajnos bőven elég az egyetem.Már régebben rájöttem,hogy nem szabad elmondanom itthon nagyon a magán életemet,mivel teljesen elveszett a bizalom.Volt olyan,hogy elmondtam valamit anyukámnak szétkürtölte apukámnak,meg barátnőinek meg utána azokat vágtam a fejemhez.Amikor meg bármit is mondtam,hogy nekem ez rosszul esett a válasz annyi,hogy én nem fogom megmondanni,hogy ő mi csnáljon,örüljek,hogy kapok enni kb.(anyagilag se vagyunk túl jól meg).Szóval nem beszélgettünk személyes dolgokról,és megbeszélni se tudok semmit se itthon.Nekem már ez is egy kicsit rosszul esik,de beletörödtem és nem is nem is ezzel kapcsolatba akarok kérdezni.Mindenezek felett anyukám van,hogy órákig kioktatt vagy orditozik velem és sokszor nagyon konkrét indok sincs.Azon,hogy megkérdezek valamit eljutunk oda,hogy ő engem ki fog dobni.Van olyan,hogy utána barátnőmmel beszélek telefonon,kicsit megnyugszom erre bejön a szóbámba és beszél hozzám miközbe telefonálok.Van olyan,hogy erre vissza se szólok,de úgy néz rám ,hogy kb megtudna őlni.A szülinapomon a barátnőim elött orditozott velem,hogy menjek el a fürdőszóbából,mert ő mosni akar.Van olyan,hogy órákig bőgők és ha észre veszi még jobban rákezd és még idegesebb lesz.Azt vettem észre,hogy általában napokig nincs semmi aztán ha aznap megyek valahova vagy elutazok párnapra akkor borít ki teljesen.És akkor kb a szórakozásomat elrontja.Tudom,hogy eltart engem,ez mindennap belém is van súlykolva de azt vettem észre,hogy már nem is tudok sokszor a barátaim problémájával foglalkozni vagy ha itt olvasok egy roszabb helyzetet,akkor se sajnálom meg annyira az illetőt.Vagy ülök magamba roskadva az utcán és nézem,hogy milyen jó azoknak,akik mosolyognak.Nagyon kiborít már ez az egész,főleg hogy közbe meg vannak a magán életi dolgaim is amikről nem tud és akkor még a suli,ez így egyszerre nagyon sok tud lenni.Nagyon kétségbe vagyok esve,mert ez újra és újra vissza jön nem egyszeri alkalom.Szerintetek előfordulhat,hogy rosszat akar nekem anyukám?Ti hogy látjátok ezt a helyzetet?Van emögött valami?Meglehet ezt oldanni?Ti mit tennétek a helyemben?
Bocsi a helyesírási hibákért,ha vannak.
válasza:Úgy tűnik, nagyon frusztrált anyukád (anyagi helyzet, magány), és gondolom, mással nem is nagyon tart szoros kapcsolatot csak veled, ezért rajtad vezeti le a feszültséget :(
Szerintem két lehetőség van: segíteni neki feldolgozni, leküzdeni a nehézségeket, vagy ott hagyni és élni a saját életed.
válasza:Mennyi idős vagy? Hányadéves vagy az egyetemen? Jól tanulsz?
Segítesz otthon eleget? Egyébként dolgozni igenis tudnál mellette, akár most nyáron, akár a hétvégéken.
válasza:
válasza:Szándékosan biztos nem akar rosszat neked az anyukád.
Ő frusztrált valamiért, vagy elégedetlen az életével, és nem tudja megoldani. Szóval nem a te hibád, hogy így viselkedik veled, hanem az ö problémája.
válasza:Rövid leszek: vagy megszoksz, vagy megszöksz. Sokan jártunk egyetemre, sokan jártunk nehéz szakra, én pl. 2 szakra egyszerre, mégis megoldottuk. Neked is sikerülni fog, csak áldozatot kell hozni érte. Vagy a szabadidődről mondasz lesz (a munka és a pénz érdekében, és elköltözöl - miért nem mentek albérletbe egy baráttal vagy csoporttárssal?), vagy a nyugalmadról (és akkor otthon laksz a viszonylagos kényelemben).
Senki nem fogja megoldani helyetted a problémádat... Csak te tudod megoldani.
válasza: válasza:Jaja, megszoksz vagy megszöksz...
Egy őszinte beszélgetés ha lehetséges volna, még talán segítene. De valószínű anyukád annyira el van borulva, hogy erre nem fog sor kerülni, ha te kezdeményezel, akkor sem.
Szóval vagy kibírod még amíg suliba jársz, vagy abbahagyod és elmész dolgozni, hogy a saját lábadra tudj állni, és elköltözni.
A helyedben amennyiben fontos a suli, szóval olyat tanulsz, amit szeretsz, abban szeretnél dologzni, akkor inkább tűrnék. Ha nem érdekel a suli, akkor nem biztos...
Ha pedig a tűrést választod erre a pár évre, akkor úgy tudod biztosítani a legnagyobb nyugalmat, hogy a lehető legkevesebb dolgodat osztod meg anyáddal, amik a legfontosabb titkaid, azokat semmiképp! Ha kérdez, akkor válaszolsz, és azt válaszolod, ami neki tetszene. Persze ne lássa rajtad, hogy direkt infóstopot csinálsz, csak úgy szolídan határolódj el tőle. A kritikáit, megjegyzéseit hallgasd meg, ne vedd a szívedre, és legfontosabb, hogy ne kezd el vele veszekedni, vagy meggyőzni az igazadról! Hagyj mindent rá, amit csak lehet! A barátnőiddel próbálj jóban lenni, és nekik elmondani, hogy ilyen anyukád. Valószínűleg megértenek majd. De legjobb, ha velük sem nálad találkoztok.
Én is valahogy így küszöböltem ki hosszú éveken keresztül a konfliktusokat anyámmal. Ráhagytam mindent, és csak ritkán borultam ki. Ha kiborultam úgyis az volt a végszó, hogy mehetsz ahová akarsz, ez az én házam és amíg én tartalak el, blabla...
Igaz az én anyám nem volt ennyire durva. Ami azonban mindkettőnk anyjában közös, az az, hogy nincs topon a magánéletük, és nem tudják, hogy a gyerek az nem egy bábú, akit irányítanak, vagy csak odébb raknak, hanem egy önálló ember... Anyáink nem túl érett személyiségek, javíthatatlanok. Rosszat persze nem akarnak. Azt akarják csupán, hogy minden úgy menjen, ahogy az ők képzelik.
Ezért ha eljátszod, ahogy minden úgy menjen látszólag, akkor nyugalmasabb lesz, de sok jó nem várható.
Ha anyukád amúgy normális, tehát nem dobál késsel, nem issza le magát minden este, nem szóval nem züllött le, "csak" a viselkedése elviselhetetlen, akkor javaslom, hogy vegyél erőt, tanulj, járd ki a sulit, és ha munkát kapsz, költözz albérletbe!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!