Ti hogy látjátok ezt a helyzetet? Nagyon kétségbe vagyok esve, bővebben lent.
A problémám a következő:anyukámmal élek,egy nehezebb szakra járok egyetemre.Tudom,hogy nagyon sokan dolgoznak ebbe a korba,de én nekem sajnos bőven elég az egyetem.Már régebben rájöttem,hogy nem szabad elmondanom itthon nagyon a magán életemet,mivel teljesen elveszett a bizalom.Volt olyan,hogy elmondtam valamit anyukámnak szétkürtölte apukámnak,meg barátnőinek meg utána azokat vágtam a fejemhez.Amikor meg bármit is mondtam,hogy nekem ez rosszul esett a válasz annyi,hogy én nem fogom megmondanni,hogy ő mi csnáljon,örüljek,hogy kapok enni kb.(anyagilag se vagyunk túl jól meg).Szóval nem beszélgettünk személyes dolgokról,és megbeszélni se tudok semmit se itthon.Nekem már ez is egy kicsit rosszul esik,de beletörödtem és nem is nem is ezzel kapcsolatba akarok kérdezni.Mindenezek felett anyukám van,hogy órákig kioktatt vagy orditozik velem és sokszor nagyon konkrét indok sincs.Azon,hogy megkérdezek valamit eljutunk oda,hogy ő engem ki fog dobni.Van olyan,hogy utána barátnőmmel beszélek telefonon,kicsit megnyugszom erre bejön a szóbámba és beszél hozzám miközbe telefonálok.Van olyan,hogy erre vissza se szólok,de úgy néz rám ,hogy kb megtudna őlni.A szülinapomon a barátnőim elött orditozott velem,hogy menjek el a fürdőszóbából,mert ő mosni akar.Van olyan,hogy órákig bőgők és ha észre veszi még jobban rákezd és még idegesebb lesz.Azt vettem észre,hogy általában napokig nincs semmi aztán ha aznap megyek valahova vagy elutazok párnapra akkor borít ki teljesen.És akkor kb a szórakozásomat elrontja.Tudom,hogy eltart engem,ez mindennap belém is van súlykolva de azt vettem észre,hogy már nem is tudok sokszor a barátaim problémájával foglalkozni vagy ha itt olvasok egy roszabb helyzetet,akkor se sajnálom meg annyira az illetőt.Vagy ülök magamba roskadva az utcán és nézem,hogy milyen jó azoknak,akik mosolyognak.Nagyon kiborít már ez az egész,főleg hogy közbe meg vannak a magán életi dolgaim is amikről nem tud és akkor még a suli,ez így egyszerre nagyon sok tud lenni.Nagyon kétségbe vagyok esve,mert ez újra és újra vissza jön nem egyszeri alkalom.Szerintetek előfordulhat,hogy rosszat akar nekem anyukám?Ti hogy látjátok ezt a helyzetet?Van emögött valami?Meglehet ezt oldanni?Ti mit tennétek a helyemben?
Bocsi a helyesírási hibákért,ha vannak.
Akkor még inkább azt javaslom, hgoy bírd még ki!!! Már nincs sok hátra! Légy erős!
És ne idegeskedj tényleg. Saját idegsejtjeidet ne pusztítsd! Később jobb lesz, csak tanulnj és taláj ügyesen munkát!
Ebben igazad van, rossz kedvűen nehéz.
De már nem kell sokat kibírnod. A leírásodból meg látszik, hogy teljesen jól látod a problémát, a fejed is benőtt, nem vagy egy hülyegyerek. Szóval szerintem egy kis akaraterővel tudsz változni. Mármint szerintem biztos képes lennél a sok kín ellenére is jobb kedvű lenni! Legalább amikor nem otthon vagy, akkor kapcsolj ki, érezd jól magad! Amikor jössz-mész valahová, akkor közben álmodj a jövőről, arról, hogy miket fogsz csinálni, és mit kell annak eléréséért most tenned, ne a jelen szomorúságaira gondolj! Közben meg mosolyogj bele a napsütésbe, és hátha életed párja is akkor jön szembe!
Otthon meg nagy levegő, és nyugi!
Jó persze könnyű mondanunk, neked nehéz, nem nekünk.
És hányszor feleseltél vissza anyukádnak? Ugyan is azok a nők, akik teljesen alárendelik magukat a szüleiknek, a párjuknak is alá fogják. Örök életükre csak másodikak lesznek saját maguknak.
Csicskák. Ne tedd ezt magaddal. Elköltözöl, aztán meg azért esel depresszióba, mert nem álltál ki magadért.
Látom, jól le lettek pontozva azok, akik azt mondták, menj dolgozni.
Anyagilag tuti nehéz anyukádnak eltartani titeket. Sokba kerül minden. 23 évesen hozzá járulhatnál a családi kasszához. Nehéz az egyetem, nem vitás. Én a Műszaki Egyetemre jártam. Mellette végig dolgoztam. Nehéz volt, de túléltem. Valamit valamiért.
Írtad, gondot okozott, hogy barátnőid előtt kiabált veled, hogy ő most mosni akar. De ha te otthon vagy, nem dolgozol, ilyenkor egyetem sincs, akkor miért nem mostál ki? Ha már nem dolgozol, segíts neki. Főzz meg, takaríts ki, moss ki. Ne anyukádnak kelljen mindezt munka után.
Nem szeretnék vitába folyni,de ez a szülinapos historia közel nem most volt,kb akkor értem haza iskolából és készültem az esti bulira.Egyébként pedig én ELTÉs vagyok,persze nem mindénáron a munka alól akarok kibújni,de látom hogy te elég sok plusz információt hozzá adtál magadban a történethez.
Másik válaszoló:ez az alárendelt dolog úgy nyilvánul meg,hogy sokszor már olyanokért szól,hogy ne feleseljek,hogy a barátnőim is megdöbbenek,pedig ők sem elkényeztett libák...Volt olyan,hogy amiatt orditozott velem,hogy milyen pofát vágok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!