Szerintetek teljesen elszúrtam a dolgot? Ha igen, hogyan szúrhattam el?

A lányom 19 éves, az apjával 6 éves korában váltunk el. Valahogy a válás óta úgy érzem, hogy mindig is az apjához húzott inkább. Mikor kisebb volt, sokszor sírt, mikor az apja nálam hagyta, vagy én mentem érte iskolába. Aztán később az apja olyan információkat tudott róla, amiket én egyáltalán nem. Az új párom viszonylag spórolós, és nem szeret felesleges dolgokra költeni, de emiatt jó helyen lakunk, a fiúnak megvan mindene, és boldogok vagyunk. Viszont amikor a lányom sminket, valami ruhát vagy ilyesmit akart, sokszor mondtuk neki, hogy majd saját pénzből vegye meg ezeket. Majd persze az apja megvette neki. Tavaly nyáron lett egy fejlövése és csináltatott egy tetoválást, azt mondta, hogy szeretne majd többet is, de “majd saját pénzből”. Érettségi után rögtön keresett munkát, már egy éve dolgozik. Nem tudom mennyit keres, hol dolgozik, azt sem tudom melyik banknál van számlája, nem hagyta, hogy segítsek benne. Megcsinálta a jogosítvány az apja egyik vezetésoktató barátjánál, és az apja autójával jár, mert neki van céges. A szobájáért az apja fizet, de minden mást magának áll, azóta már lett másik tetkója is, és mindenféle olyanokra költ, amit mi nem engedtük neki, mint a műköröm, és egyéb dolgok. Az apjával mennek nyaralni majd együtt. Ahogy telefonon beszéltem az apjával, ő úgy beszélt, hogy “mi négyen”, rákérdeztem, és kiderült, hogy a volt férjem, az új párja, a lányunk és a lányunk barátja megy. Ami azért ütött szíven, mert nem is ismerem a barátját, az apja meg nyaralni viszi. Azt is az apjától tudtam meg, hogy jelentkezett egyetemre, és ha minden jól megy szeptemberben kezdi. Egyszerűen borzasztó érzés, hogy semmit nem mond el. A volt férjemet kérdeztem, hogy ez miért van így, és ő csak azt mondta, hogy gondoljam végig hogyan viselkedtem a lányunkkal. Elméletileg a lányom azt gondolja, hogy én boldog vagyok az új kis családommal, és hogy neki pedig az apja a családja.