Szerintetek teljesen elszúrtam a dolgot? Ha igen, hogyan szúrhattam el?

"a fiúnak megvan mindene, és boldogok vagyunk. Viszont amikor a lányom sminket, valami ruhát vagy ilyesmit akart, sokszor mondtuk neki, hogy majd saját pénzből vegye meg ezeket."

"Az öccsével kedves, de nekem többször mondott olyat, hogy tudja, hogy az öccsét jobban szeretem, és hogy érzi, hogy neki itt nincs helye, pedig ez sosem volt igaz."

"A volt férjemet kérdeztem, hogy ez miért van így, és ő csak azt mondta, hogy gondoljam végig hogyan viselkedtem a lányunkkal. Elméletileg a lányom azt gondolja, hogy én boldog vagyok az új kis családommal, és hogy neki pedig az apja a családja."

Itt a lényeg. A féltestvére, az öccse mindent megkap. Azért húz az apjához, mert ott nem kell senkivel versenyeznie az anyagiakért és a szeretetért, az apja megad neki mindent, viszi nyaralni. Ezen felül bizalmi kapcsolat van köztük, még a barátját is ismeri, jófej a saját apja, ennyi. A mostohaapja ezzel szemben szigorú, spúr, neki a kisöcsi az imádat tárgya.

Le leszek pontozva, tudom... De a lányod helyében jó messzire költöznék tőled, és örülj, ha maximum évente karácsonykor meglátogatlak, HA meglátogatlak. Biztos vagyok benne, hogy a felét sem írtad le az igazságnak, hogy bántatok a lányoddal. Kedves szót, dicséretet, elismerést, bátorítást kapott valaha, ölelést, szeretetet? Vagy mindent csak az öccse? (Aki erről nem tehet, természetesen.)

A lányod helyében pszichológushoz mennék ezt feldolgozni, még jó, hogy az apja legalább normális.

" Érettségi után rögtön keresett munkát, már egy éve dolgozik. Nem tudom mennyit keres, hol dolgozik, azt sem tudom melyik banknál van számlája, nem hagyta, hogy segítsek benne. Megcsinálta a jogosítvány az apja egyik vezetésoktató barátjánál, és az apja autójával jár, mert neki van céges. A szobájáért az apja fizet, de minden mást magának áll, azóta már lett másik tetkója is, és mindenféle olyanokra költ, amit mi nem engedtük neki, mint a műköröm, és egyéb dolgok. Az apjával mennek nyaralni majd együtt."

Olvasd el, miket írtál.

Menekül tőletek. Végre megcsinálja, megveheti, amit ti nem engedtetek neki. Jól teszi.

Az apja pedig normális szülő, aki segít neki, anyagilag is, szeretetben is, párkapcsolatát is támogatja, eligazítja a világban (jogsi sulit ajánl neki stb.).

SEMMI közöd a bankszámlájához, fizetéséhez, SOHA, hogy jön ez ide? Én jóban vagyok a szüleimmel, de nekik sincs semmi közük hozzá, magánügy.

Sosem fogja neked megbocsátani a lányod, ahogy bántál vele évekig, sajnálom. Hacsak nem kérsz bocsánatot és mentek terápiára, ketten. De gondolom a spúr férjed szerint a pszichológus "kókler" meg pénzkidobás, a lányod meg hálátlan stb.

Uhh szegény lányod. Olvasd el amit írtál, és talán rájössz mi a baja.

Az apja igazi apa, de te nem vagy igazi anya. A lányod meg végre megszabadult tőletek és olyan életet élhet amilyet szeretne.

"A fiúnak megvan mindene, és boldogok vagyunk."

"Amikor a lányom sminket, valami ruhát vagy ilyesmit akart, sokszor mondtuk neki, hogy majd saját pénzből vegye meg ezeket."

"Nekem többször mondott olyat, hogy tudja, hogy az öccsét jobban szeretem, és hogy érzi, hogy neki itt nincs helye, pedig ez sosem volt igaz."

Basszus, gondolkozz már egy kicsit a gyerek fejével! Te nem éreznéd magad rosszul, ha azt látnád, az anyukád nagy boldogságban él az új családjával, ahol te mindig második vagy? Még a hülye sminket is sajnáltátok tőle. Nyilván az apját választotta. Ott nem kellett harcolnia a szeretetért.

nekem többször mondott olyat, hogy tudja, hogy az öccsét jobban szeretem, és hogy érzi, hogy neki itt nincs helye, pedig ez sosem volt igaz. És el is mondta, mi a baj. Hogy nem találja a helyét, és úgy érzi, az féltesóját jobban szereted. Mit reagáltál erre?

Kommunikálnotok kellett volna a lányotok neveléséről egymással, mert ez az ellenszenv onnan jön amit le is írtál, hogy te tiltottad az apa engette.

Hozzá kell tennem azért azt, hogy ezek alapján igen csak "elhanyagoltad" vagy feleslegesen voltál szigorú...a smink egy kamasznak nem akkora dolog, a tetoválás már komolyabb kategória, de ha nem tiltottad volna mindentől, meg nem mondtál volna mindenre nemet, lehet nem jön ki nála ez a "lázadás". A penz helyett (főleg, ha megengedhettétek volna magatoknak) inkabb az anya-lánya beszélgetés lett volna a fontos, hogy felelősen átgondolja, hogy pl mit jelent egy tetoválás, és ha utana is akarja/megérti akkor kellett volna megengedned. Rossz nevelési módszert választottál, ha mem akarsz eltávolodni a lányodtól megjobban, akkor a helyedben bocsánatot kérnék, és próbálnék vele beszelgetni/nyitni felé, ha még nem késő..

Mert mindent tiltottál és rajta spórolt az új férjed. Te magad irtad le, hogy ha ruhát vagy sminket akart azt mondtátok vegye meg a saját pénzén a gyerek. Képzeld már egy kicsit a lányod helyébe magad. Szeretne egy ruhát te azt mondod vegye meg magának. Ellenben, ha a testvére akar valamit megkapja, mert neki mindene meglehet.

A túlzott szigorúság is árt. Kellenek határok, de azért mindent tiltani sem szabad.

Még a műkörmöt is tiltottad. Egyáltalán mit engedtél meg neki, hogy létezzen és ennyi?

Abban is biztos vagyok, hogy valamit még elhallgatsz.

Szerintem itt egy szimpla bocsánatkérés kevés. Ha helyre akarod hozni a kapcsolatot a lányoddal akkor tenned kell érte és szakember is kellhet.