11- éves kamaszodó lányomnak hogyan segítsek?

Az, hogy eltiltod attól, amit szeret, az nem segít, pláne abban az esetben nem, ha nem megy neki. Az nem segítség, hogy beküldöd a szobába. Le kell ülni mellé. Ha a koncentráció a baj, akkor elég, ha szem előtt van, és nem hagyd, hogy elbambuljon. Ha magyarázat kell, akkor magyarázd el/keríts valakit, aki elmagyarázza.

Az, hogy csak tiltod, amit szeret, ront a helyzeten. Kialakul a dac, hogy azért sem, nő a stressz a dogák előtt, hogy hú, ezt nem kéne elcseszni, mert akkor nem szórakozhatok, ami megint ront a teljesítményen, stb.

Engem ennyi idősen az énekkarról vettek ki, mert ütközött az egyik délutáni matekszakkörrel. Én szerettem anno a matekot, versenyre jártam, de a kórust is szerettem. Ha járhattam volna kórusra, akkor is bejártam volna két nulladik órás matek szakkörre, meg egy délutáni szakkörre. Ehelyett a szüleim rámerőltették, hogy énekkar helyett is járjak matekra. És minden évben abba kellett hagynom valamit, hogy több matekra járjak. Na én ezt úgy megutáltam, hogy amint elkerültem gimibe, koliba tojtam rá, nem volt sulis szakkör, amit rámerőszakolhattak volna, magamtól nem jelentkeztem versenyekre, nem ültem csak úgy funból matekozni, sőt, a házit se írtam meg, órán se figyeltem. Konkrétan kilencedikben kegyelem hármas lettem úgy, hogy nyolc évig versenyekre jártam, mert a végére annyira megutáltam, hogy örültem, hogy annyira foglalkozhatok a játékkal, amennyire akarok, és hát mivel mindent feladattak velem, amit szerettem, én megutáltam a matekot, tehát nem foglalkoztam vele. Hosszútávon nem érte meg az általános iskolai matekba fektetett energia, mert a kilenctől tizenegyedikes anyag homály, hiába szerettem meg 12. osztályban újra, hiába írtam jó középszintű érettségit, most egyetemen, kifejezetten matekos szakon hiányzik egy csomó alap, amit gimiben megtanulhattam volna, pláne ha felvettem volna a faktor. Szóval szabadidőmben küzdök a hiányzó tudás pótlásával.

Szóval maximalizmusra ne menj rá, legyen egy hármas, esetleg négyes eredmény a cél, az még talán elérhető a bukásról anélkül, hogy nagy ellenállást váltanál ki. Csak tényleg, ne vaktában tiltogatás legyen, hanem segítséget kapjon.

Érdemes lehet beszélgetni vele. Csak úgy, kötetlenül. Közben akár nyugodtan rajzolhat is.

Érdemes lenne mondjuk szombaton egy lazulós napot tartani. Ha nem tudod a kistesó nélkül, oké, de délelőtt süssesetek valami sütit, ebéd után, amíg a kicsi alszik, csak vele mondjuk olvassátok kettesben, ilyesmi. Este meg nézzétek meg egy mesét. Mert itt kettőtök között is probléma van, és ezen kéne kicsit javítani.

A rajzait dicsérd meg, nyugodtan ismerd el a kreativitását, tehetségét.

Vasárnap pedig lehet arról beszélgetni - nem kioktatni -, hogy vannak művészeti középiskolák, ahol tovább fejlesztheti a kreatív vonalat. Akár kereshettek is együtt ilyen sulikat.

Viszont oda jó jegy kell matekból is, hogy bekerüljön - cserébe ott majd nem kell annyi matekot tanulnia, mint egy sima gimiben.

Aztán ennek tudatában üljetek le együtt, kérdezed meg, hogy mit nem ért. És igen, ha nem tudsz neki segíteni, nem baj, valóban lehet magántanárt megkérni.

És amit írtak, tényleg ki kell deríteni, hogy mi miatt hullámzó a teljesítménye, mert hosszú távon kellene kezelni a problémát.

Engem is így neveltek. Megvonták a könyveket, az írást, a sportot.

Végülis az átlagom nem lett jobb hármasnál, de legalább álló délután ültem a szobámban és szrtam az egész tanulásba. :D

Mondjuk azóta kiderült, hogy diszkalkuliás vagyok, csak egyszerűbb volt terrorista módon mindent elvenni tőlem és beparancsolni tanulni, mint elvinni egy cs.szett vizsgálatra.