Mikortól engednétek géllakkot?

#20 Az oldal lényege a személyes preferencia, csak épp a gyereknevelésé nem. Ezért nem rakhatod a gyereknek fő érvnek azt, ami neked baromság, azt nem szabad, mert neki nem baromság. A gyerekre nem hat az a parancs hosszútávon, hogy azért nem csinálhatod, mert csak. Márpedig az, hogy szerinted baromság, nem érv, hanem kvázi parancs.

Én mentorként 13-14 éves korosztállyal foglalkozom, ráadásul kifejezetten hátrányos helyzetű diákokkal, van köztük problémás. Akiket megkaptam első csoportomat pár éve, az előző mentoruk azért hagyta ott(hetedik elsőfélév a gyerekeknek, ekkor kezdett az előző mentor), mert volt olyan gyerek, akire nem tudott hatni, sulin kívüli, mentorral közös programon halál lazán rágyújtott a kis 13 éves, hiába mondta azt a mentor, hogy ne. Én hetedik félévkor vettem át a csoportot, a kissrác hetedik végén már a menorálási időben nem akart cigizni, nyolcadik végére meg teljesen leszokott, pedig 10 évesen kezdte, mert a szülei is támogatták ebben. És én ezt a visszajelzést a szüleitől is megkaptam, meg azért nekem is feltűnt, hogy kevésbé cigiszagú a gyerek(nyilván dohányos szülők mellett az valamennyire, de érezni a különbséget, hogy "átvette" a bagó szagot otthon, vagy a foglalkozás előtti szünetben a suli udvar félreeső sarkában cigizett-e utoljára, ahol a tanár nem látta).

Na ehhez képest a géllakk egy piti hülyeség, nem okoz akkora kárt, mint a dohányzás. Ezt is meg lehet érvelni, megvitatni, megbeszélni, aztán ha lehetőség van, akkor engedni a gyereknek. 13 évesen had hozzon 3 hétre szóló döntést, basszus, hetedikes, 1 év múlva arról dönt, hogy milyen középsuliba megy, annak több súlya van. Sokkal hasznosabb, ha a körömfestegetés helyett a döntéshozatalt gyakorolja kicsiben.

#22 Te most arra alapozod az érvedet, hogy volt szerencséd hamarabb világrajönni, ezért ebből adódóan más életszakaszban vagy, de ez önmagában nem teszi erősebbé az érvedet.

Attól, hogy valaki nyolcadikos, nem arra alapozza a döntését, hogy a barátnő is, de te ennyire egysíkúan gondolkodsz, leegyszerűsítesz, csak magadból indulsz ki, és ezzel validálod, hogy miért nem hagysz három hétre szóló döntést meghozni a gyereknek.

Továbbtanulásnál igenis legyen döntése a gyereknek, nem csak az a dilemma létezik, hogy gimi, kontra szakma, de csak a barinő miatt, bármennyire is próbálod leegyszerűsíteni erre, mert ugye ez így kényelmes az érvrendszeredhez. Ha szakma jöhet szóba a képesség miatt, akkor had válassza a gyerek a szakmát! Ha gimi, akkor a tagozatok. Nagyon nem mindegy, hogy kéttannyelvű, vagy matek tagozat, vagy bármi más. Esetleg mi van, ha olyan képzést akar, hogy szakma+érettségi? Ott is néhány esetben kérdés lehet, hogy de a sulinak van kéttannyelvű képzése is. Ezek igenis fontos kérdések, amibe a gyereknek kell, hogy döntési lehetősége legyen, nem az, hogy majd anyuci eldönti helyette, hogy hát ő megmondja, oszt heló. Úgy nem fogja tudni a döntéshozatalt gyakorolni, hogy azt se döntheti el, hogy három hétig el tud-e viselni ugyanolyan körmöket, mert anyuci érvelési képesség nélkül eldönti, hogy hát ez baromság, ő azt mondta, hogy nem.

Ha meg már jóképességű gyerek ne menjen szakmunkásnak, tesóm példáját hoznám fel. Ugyanabba a gimnáziumba tanult, mint én. Negyven helyre volt vagy 160 jelentkező. Felvették, végzett, kitűnő volt öt év alatt. Ő már hatodikosan tudta, hogy mit akar, totál indokolatlan volt a megyeszékhelyi elitgimit erőltetni a szüleinknek, mehetett volna szakma+érettségis képzésre, amit akart. Érettségi után meg is csinálta a szakmát, azóta is abban dolgozik. Kevesebb év ment volna el, ha az ötéves gimnáziumi képzés helyett rögtön odamegy, ahová akar, ugyanúgy leérettségizhetett volna.

#24 Te meg keveset szólsz, de semmit nem mondasz.

Zéró felvetésre tudtál érdemben reagálni, minden érved arra támaszkodott, hogy szerinted "baromság", ami a gyakorlatban egyenlő egy "mert csak"-kal, meg aztán azzal próbáltál zárni, hogy "hát én okosabb vagyok, mert már szültem".

25. Gondolom az sem tűnt fel, hogy nem én voltam az akinek korábban oldalakon át rizsáztál.

Amúgy egy ilyen témában hogy ne lenne okosabb (tapasztaltabb) az aki már szült?! 😅

#26 Az, hogy eddig nem veled beszéltem, az nem változtat azon, hogy érdemi reakciót te sem voltál képes összehozni. Mégis honnan kellett volna amúgy észrevennem, hogy csak egy random ember böfögött be egy mondat bullshitet? Ugyanannyi pipátok van.

Attól meg nem lesz valaki automatikusan kompetens egy gyereknevelést érintő témában, csak mert szült. A szülés egy biológiai funkció. Alapvetően el lehet bszni úgy a gyereknevelést, hogy törvényeket nem sértesz, ezáltal nem mennek rád a hatóságok, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy biztosan jól is csináltad.

Én nem mondtam azt, hogy tapasztalt szülő vagyok, de évek óta foglalkozom olyan korú gyerekekkel, akiknél már felmerülhet a géllakk-kérdés. Ráadásul több mentoráltam olyan, hogy a tanáraik szerint problémás eset. Gondolom ez releváns. Nekem mentorként nincs szankcióra eszközöm, se (szülői) autoritásom arra, hogy megtiltsak nekik dolgokat, így más eszközökkel kell megközelítenem egy-egy kérdést, máshogy kell elérnem az eredményt. Mivel nincs hatalmam arra, hogy mert csak alapon nemet mondjak valamire, kommunikálnom kell a gyerekkel, el kell érnem, hogy gondolkodjon, elfogadja azt, amit akarok. Például azt, hogy ha kirándulni viszem őket a program keretein belül, akkor ne gyújtson rá a program ideje alatt. Mindezt egy olyan hetedikes tanulónál, aki 10 évesen kezdett cigizni a szülei engedélyével, a tanárok szerint fegyelmezhetetlen, előző mentor előtt halál lazán rágyújtott. Másfél évig mentoráltam, első csoportom tagja volt pár éve.

27. Annyival több egy gyereknevelés annál, mint hogy egy csoporttal foglalkozol napi pár órát 1-2-3 évig.

Kár az almát a körtével hasonlítani.

#28 A minőséget nem az idő fogja meghatározni, már ne is haragudj.

Meg most itt az érvekről, azok fontosságáról, (kis)kamaszokkal való kommunikációról beszéltem elsősorban, nem a gyereknevelésről all in. Ez csak egy szelete a nevelésnek, egy olyan szelete, amit ideális esetben a nevelés során akkor is használsz, ha szülő vagy, meg akkor is, ha csak egy mentor.

És hogy a géllakkozásos témánál maradjak, nekem ne mondja senki, hogy az egy előrébb való érv, hogy anyuka faxságnak tartja, mintsem az anyagi háttere a dolognak.