Jó ötlet volt ezt javasolni a gyerekemnek?

Szerintem ilyenkor amúgy a legjobb a közöny. Tudom hogy baromi nehéz nem magára venni ezeket, de ha úgy látják hogy a fiadat a legkevésbé sem érdekli amit mondanak, esetleg még megejt egy laza, lenéző félmosolyt feléjük, akkor előbb utóbb megunják.

Ezeket az alázás élteti, addig vicces míg látják hogy a fiadat ez mennyire zavarja. Ha nem nagyon reagál akkor az előbb utóbb unalmas lesz és abbahagyják.

Így van. Az unottat is eljátszhatja. "Már megint? Jó mondjatok vegig, aztán haladjunk."

A leöntés baromság, pont valami ilyesmit akarnak kiprovokalni. Csak durvabb lesz tőle.

Ha egy tini piszkálni akarja a társát, azt nem állítja meg anya dorgálása. 8 évig voltam egy csapat lány céltáblája és megtettem sok mindent, amit itt leírtak. Levegőnek néztem őket; máskor megkértem, hogy a sértéseket gyorsan sorolják el, ne a hátam mögött motyogjanak; volt, amikor megkérdeztem a hangadót, hogy Nem unod még? NEEEM!!!

Néha megkérdeztem azt is, mire irigy rajtam vagy hogy miért pont engem nézett ki. Nem tudott válaszolni, csak vihogott. Rövid idő alatt elmarták mellőlem az együttérző osztálytársakat is azzal a fenyegetéssel, hogy ugyanúgy bánnak velük, mint velem, ha megvédenek.

A lényeg, hogy a fiad tehet sok mindent, de amíg a másik fél kitart, mérsékelni tudja csak a cseszegetést. Visszaszólhat, de ne sértően, hanem inkább felszólítva őket, hogy fejezzék be, erre nem ér rá.

Szerintem is a közönyösség, unott fej lehet a legcélravezetőbb (nem a csendben tűrést értem ez alatt).

Közönyös egy-egy visszaszólás, lábdobogással, nem létező karóra nézegetéssel jelezni, hogy mondják már végig, aztán haladjunk, vagy akár egy közönyös "lepörög" vigyor stb. Amit még meg lehetne próbálni az az, ha rájátszik arra, amit cikiznek. Volt egy osztálytársam, akit a beszéd stílusa miatt cikiztek. Nagyon tudományosan fogalmazott már 14-5 évesen is (fizikus lett), így sokszor vált nevetés tárgyává. Na ő erre rájátszott, még tudományosabban, még kimértebben beszélt és saját magán is elkezdett nevetni, amikor a többiek. Valahogy megtört a jég és elfogadásra került, nem cikizték többé, sőt mindenki bíztatta, hogy folytassa, mert vicces.

Sajnos szerintem ezek addig tartanak, amíg azt látják, hogy egy kicsit is fáj a másiknak. Meg még kicsit tovább, hátha csak megjátsza magát és egyszer elpattan a húr... Szerintem minden osztályban van ilyen sajnos, iskolaváltásnál még lehet rá is teszel egy lapáttal. Nem csak azért piszkálják, mert van valami fura benne esetleg (vagy nem tudom mi az oka), hanem mert ő az új fiú. Társai sem lesznek, akik megvédhetnék.

Én azt tartom a "közöny" mellett jó megoldásnak, ha vannak barátai, akik ellensúlyozzák valamilyen szinten a sok sz*rt, amit kap.

Általános és középsuliban sem tartoztam soha sehova. A menő csapattal is jól kijöttem, meg a cikizettekkel is, de egyikkel sem tudtam teljesen azonosulni, engem mégsem cikiztek sosem és én sem cikiztem sosem. Mindig tudtam hol kell állnom és simán közbeszóltam, hogy azért ne essünk már át a ló túlsó felére a piszkálódásban. Szerintem jó jóban lenni az ilyen karakterekkel. ;)

Egyébként én kíváncsi lennék kinél hogy alakult. Nálunk a piszkáltak mind tudományos pályán mozognak, kutatók, illetve egy lány tanár lett. Míg a piszkálók 90%-ban nem tanultak tovább, jól házasodtak, vagy külföldön robotolnak.

"Annyit tud tenni, hogy normálisan néz ki, nem tudnak belekötni a ruhájába, normálisan viselkedik, figyelmen kívül hagyja a lányokat"

És az mit jelent a számodra? Mert elnézve a tinik mai divatját, ami az ő szemükkel a normális öltözék, lehet, hogy másnak az az abnormális.