Csak én érzem magam egyedül?

Hmm .......... nos a csordaszellemet illetően tényleg igazad van. Viszont az, hogy valaki nem önálló, megy a többi után, nem mer ellent mondani a többségnek, az valóban a saját személyéből fakad mindenkinek. Arról van szó, hogy amikor megvagy elégedve magaddal akkor nem követed a csordát. Mert nincs minek. Tiszta lelkiismereted, tiszta az életed, tiszta az agyad. Tudod ki vagy, mit akarsz és hogyan érd azt el.

Amikor viszont elvagy vesztlődve és már azt sem tudod, hogy egyáltalán képes vagy-e arra amit akarsz akkor mész a többiek után. Amikor nem vagy biztos magadban akkor elvesztlődtél. És nehéz visszatérni az önálló útra.

Én régebb független voltam, szellemileg. Nem érdekelt mások véleménye, mindenki mehetett ahova akart, nekem 8 volt. Egy éve viszont az életem felborult. Előszőr elment a magabiztosságom, majd a határozottságom, majd az erőm és igy tovább. És ezért történt, hogy elkezdett érdekelni mások véleménye, sőt, még sokszor belementem dolgokba csakhogy mások ne mondják rám ,hogy nem vagyok jófej.

Szóval az élet ilyen. Tudom, hogy sokakat idegesit, hogy valaki mindig a tömeg után megy, meg hogy nem élik az életüket, úgy ahogy kéne. De legközelebb gondolj arra, hogy valószinűleg nekik sokkal rosszabb életük van, mint neked. És hogy az önbizalmuk sem az igazi.

Én próbálok kilábalni a helyzetből, de természetesen nem könnyű. Amikor felborul az egyensúly nem olyan könnyű újra a régi lenni.

én is hasonlóan vagyok vele. Tulajdonképpen egy álomvilágban élek, és nem szeretnék felébredni de tudom, hogy eljön majd az idő... nem tudom ki, de valaki egyszer bölcsen azt mondta: "minnél szebb az álom, annál fájdalmasabb az ébredés"...

így is van.

nincs önbizalmam, depressziós vagyok és hülye mániáim vannak.

az alapján, amit írtál, azt gondolom, hogy lehet, hogy van vmi, söt, majdnem biztos, h van vmi mentális betegséged.

nekem rögtön a borderline ugrott be. tudom, hogy felnőttbetegség és hogy csomó tünet nincs meg nálad, de a borderlineosok nagyon jól írnak, és tehetségesek ilyen dolgokba, akércsak te...

de nem vagy egyedül...

remélem.

jaj, bocs előző vagyok, kifelejtettem hogy

14/l

nem vagy személyiségzavaros, sem borderlineos, nincs veled semmi gáz.

de jót tenne ha hasonszőrüekkel találkoznál. a világ nem olyan elvetemült, sokan vagyunk, akik a tieidhez hasonló érzésekkel élnek, főleg tizenévesen, amikor minden olyan kiélezett. hiszem, hogy az emberek alapvetően jók, gondolkodók és mélyérzésűek, még azok is, akiken nem látszik. rengetegen elmélkednek magányukban világmegváltó terveken, de 15 évesen még nehéz ennek megtalálni a helyét, a többiek is küzdenek vele. milliónyi magányos lélek van valójában együtt, csak még nehéz kapcsolatot teremteni.

én már felnőttem, anyuka is vagyok, de nincsenek még olyan nagyon messze a tizenéveim, hogy ne emlékeznék ezekre a gyötrődésekre, amik valójában sosem múlnak el teljesen.

láttam, hogy anyukád elolvasta a kérdéseidet. a szavaiból ítélve nem reagált túl jól, nehéz lehet most, de talán ez volt a lehető legjobb dolog ami történt veletek. végre valami egymás felé mozdított titeket, a megértés felé. még ha most a megnemértés hangsúlyosabb is.

szívesen leveleznék veled, ha van kedved megosztani valakivel a gondolataidat.